Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
- 975 r,TU A váltó ún, leszámítolá sa vezet a bank.)eg y kibocsátásához , VÁLTÓFORIN T /váltócédula, németül: Einlösungsschein/: Az 1811. évi devalváci ó a bankóforint, az első magyarországon bevezetett papírpén z értékét egyötödére szállította le, ugyanakkor ún. bécsi értékű új papírpénzt, beváltási jegyet bocsátottak ki, hogy ezzel a devalvált papirbankó beváltható legyen. A bécsi érték — a váltóforint — ezzel második pénzláb lett az állandó értékű konvenoiós ezüstforint, a " peng ő" forint mellett. A magyar rende k ugyan tiltakoztak a váltócédula forgalomba hozatala ellen, de az 1812. évi országgyűlé sen 5J2 millió forintra felemelt hadiadó t már váltóforintban szavazták meg. Néhány óv alatt megtörtént a devalvált bank.jeg yoknek váltóforintra való átváltása, miközben az ezüstforintok csak lassan kerültek vissza a forgalomba. A váltóforint tehát pénz ként funkoionált, miközben 1 ezüst pengőforintot 2,5 váltóforint értékben számítottak a XIX. század első felében. VÁLTÓ OAZDASÁ G /vetésforgó/: A tőkés agrárátalakuláshoz mind technikai, mind társadalmi-földbirtoklási tekintetben szorosan kaposolódó intenzív mezőgazdasági üzemmód, aiaely a nyomásos gazdálkodá s helyére lépve a növénytermesztést és az állattenyésztést egyaránt gyökeresen átformálja. — Kiindulási alapját az uga r bevetése képezi, amelynek állattartási szerepe az erdőirtás, ármentesítés, mocsárlecaapolás révén eleinte még új rét- és legelőterület akkel pótolható, de a szántó előrenyomulásának e meny— nyiségi folyamata aztán ót kell hogy váltson átfogó minőségi átalakulásba, • a belt, er.i es gazdálkodá s teljes rendszerének kialakulásában. Az ugart ti. nem lehetett megszüntetni anélkül, hogy meg no oldanák a talajerő-utánpótlás ós -- a legelők jó részét vesztett — állattenyésztés problémáját. Az előbbihez /márga, mész, a XIX. század végétől műtrágya mellett/ elsősorban istállótrágya kellett,
