Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

T

TÖR - 928 IQRTÉftELMI KÖZÉPOSZTÁL

Y; lásd középosztál

y. TÖRVÉN

Y; Olyan általánosan kötelező jogszabály, amely egy-egy társadalomban minden más jogszabály felett áll, A törvények a történeti fejlődés sikján Íratlanok ós Írottak lehetnek. Az irásbafoglalás /codificatio/ az osztályviszonyok kialakulásával, pontosabban az államszervezéssel párhuzamosan zajlik, s igy a magyar társadalom történetében Szent István korától. Azonban a magyar királyok, mint a feudális uralkodók általában, nem szabályozták az élet minden viszonylatát irott törvényekkel. így századokon keresztül érvényesültek ezek mellett — sőt inkább előtt, olykor ellen — a szokásjo

g /consuetudo/ Íratlanul maradt szabályai, Eiinek más részei persze bekerültek az irott törvényekbe is, sőt hatott az ókori római jog is, előbb az egyház által kidolgozott kánon.io

gon keresztül, majd a XII-XIII, századtól világi közvetítéssel. Mindezeknek a tényezőknek a viszonyát a kifejlett feudalizmus körülményei között, a rendi monarchiá

k kialakulásával, az Írásbeliség terjedésével tisztázni kellett és lehetett — természetesen az uralmi viszonyoktól függően, A római jog elősegítette a központosító törekvéseket, s ez tükröződött több megszülető nyugat-európai törvénykönyvben, Magyarországon viszont a Hárma sköny

v a neme

si szokásjogot foglalta össze az uralkodói centralizáció mélypontjának idején, Werbőczi müve ugyan soha nem lett törvény /a király dekrétu

mba foglalta, de nem hirdette ki/, ám ez nem ütött csorbát a XIX, századig húzódó abszolút tekintélyén. Az addig irott királyi törvényeket /decreta/ először 1584-ben adták ki nyomtatásban, nem hivatalos és hiányos formában, a XVIII, században pedig egyik új kiadásuk cikkelyekre /articuli/, szakaszokra, paragrafusokra osztotta — a XVI, század előtt még nom tagolt — törvényeket, A XVIXVII, századi Erdél

y törvényeit 1652-ben az "Approbatae constitutiones" /megerősített végzemények/, majd 1668-ban "Compilatae constitutiones" /összegyűjtött végzemények/ ci-