Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
M
MAI. - 38it a görög-római antikvitás járgán yos malmát tuár állatok forgatták, A járgányos malom belső szerkezete tökéletesebb volt: az alsó rész csonkakúp, a felső homorú feliilecü volt, szabályozni tudták az őrlés finomságát és biztosi tották a folyamatos adagolást. Mindezek a szerkezetek szárazmalmok voltak, A sokkalta nagyobb teljesitményre képes vizikere ket az ókor is ismerte, de a feudális korszakban vált széles körben alkalmazott erőgéppé. Hasonló szerepet nyert ugyancsak a X-XII. századoktól, de csak ÉNY-Európa széljárta partjainál a széli^lom, amelyet aztán a XVI, századra Hollandiában tökéletesítettek a lapátoknak a szélre forduló toronysisakra helyezésével, A vízi- és a szélkerék univerzális használata folytán malmoknak nevezték a középkorban fürészelő, érczúzó, kallózó, puskapo rt őrlő, papírgyártó stb, berendezéseket is. Megváltozott a helyzet a gőzgé p alkalmazásával; a XIX, századi gőzmalmok már ismét csak őrlőüzemek, A gőzerő belépésével egyidőben jelenik meg egy tecJinológiai újdonság: a malomköveket fokozatosan kiszorító, forgó hengerekkel történő, nagyobb lisztfinomságot biztositó őrlés, Magyarországon elsőként a Pesti József Hengermalom dolgozott ilyen rendszerben 1838-tól, 187^-ben kezdte el aztán gyártani a Ganz-gyár Mechwart András konstrukcióját, a rovátkolt, kéregöntésü hengerekkel működő hengerszéket, ami a magyar tőkés malomipart világviszonylatban is az elsők közé emelte, 1873-ban majd 25.000 malomból U92, 1895-ben 2o,ooo-ből 1713 volt nagyteljesítményű gőzmalom. A tőkés iparosodás tehát a malomiparban is az üzemkoncentráció, a természet erőit hasznosító falusi malmok csökkenő száma, majd megszűnése irányába hatott. A malmok a feudális korban a 1 isoU' királyi haszonvétel e k közé tartoztak. Nem tudni, hogy a XIV-XV. században általános volt-e már nálunk is a kényszer, hogy a .i-obbáfcvsá g csak földesurának malmában őröltethetett, mindenesetre ilyen cimen szedett pénz- vagy terraénydlj /maloravám/ elő-
