Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

M

- 585 MACJ

Y fordult. A második .iobbágysá

g idején viszont már általános lett, liogy vagy a földesúr tartott raalmot-molnárt, vagy a paraszti sorú molnároknak kellett pénzt fizetni malmaik után, A földesúri malomjog"t — csak a gőzmalmokra nézve — az 1880:3^.tc. törölte el, MANS.TO, MA.VSÜ

S: -Az eredetileg 'lakóhely' jelentésű latin szó a XI-XIII. századokban, a jobbágytele

k kialakulási folyamatában sokfélét fedhetett. Egyformán kereshető mögötte szolgáló személy, család vagy ház, belső tele

k, végül a kikristályosodott teljes jobbágytelek. Az utóbbi fejlődési fokon viszont a telek középkori lati

n kategóriája már gyakrabban a sessi

o volt, M4NÜFAKTUR

A: A tőkés árutermelé

s legkorábbi kifejlett üzemszervezeti formája, ahol már nemcsak a munka tárgyai /mint a felvásárlási és kiadási rendsze

rnél/, hanem a munka eszközei is a tőkés tulajdonát képezik, a benne dolgozók már lényegileg bérmunkások. Megvalósul az üzemen belüli munkamegosztás; vagy már a céhe

k korszakában elvált iparágak egy munkafolyamatra fűzésével, vagy egy korábban egy mester által végzett teljes termékkészitési ciklus részekre bontásával /az utóbbira példa Marx hires tügyártási leirása/. A manufakturális szervezet lehetőséget nyújt olyan nagyteljesitményü erőgépek kihasználására mint a vizikeré

k, a munkaeszközök azonban kéziszerszámok, bár kétségtelenül valamelyest tökéletesebbek, főként specializáltabbak az egyes részmunkákra, mint a céhes kézművese

ké /pl. eszterg

apad fejlesztése, 500 féle kalapács egy angol vasipari manufaktúrában/. A bérmunkások tipikusan a falusi háziipa

rból toborzódnak, de azért akadnak köztük önállóságukat vesztett céhesek is, amint ez a kettősség a központosított manufaktúra előfokainál: egyfelől a kiadási /Verlag

/ szisztémánál, másfelől a Zurtf tkaul

'nál. a "céhek megvásárlásánál" is érzékelhető. A nyugat-európai manufaktúraipar fénykora a XVI, szá-