Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
SZ
- 851 SZJLN desúri jobbágyokká lettek, ugyanakkor elismerte a főszékelyek és lófők nemesi jo gait. A XVII» században az erdélyi fejedolme k, hogy megnyerjék a székelyek jelentős hadi«arejét, többször visszaálli tották és megerősitették az ún. "székely szabadságot", de a székelység mintegy 4o megmaradt jobbágysorban egészen az 1848-as jobbágyi*olszabaditá sig. Őket szabad közszékely és jobbágytalan lófő társaik — a lakosság újabb 45-5o í-a, akik közül a Habsburg határőrvidé ki katonák is toborzódtak — a XVIII-XIX. században már nem is "székelynek", hanem " parasz tnak" tartották. A székek szük vezető rétegét a jobbmódú és árnál 1nemesek alkották, de a XVIII. században megszaporodtak az előkelők közül kikerülő bárók, gró fok is. E fokozódó társadalmi-vagyoni tagozódással összefüggésben a XVII-XVIII. században rajzottak ki a Székelvföl dről legelőt keresni az ún. gyimesi csángók, és a korábban szórványos Moldv ába vándorlás egyre sűrűbbé vált. /Széles értelemben őket is csángóknak szokták nevezni./ A kivándorlásnak lökést adott a Mária Terézia által elrendelt, Csikót, Háromszé ket és Erdővidéket érintő határőrségi szervezés /17Ő2-64/. A szervezés ellen tiltakozni összegyűltek szétverése, a "mádéfalvi veszedelem" után /l?64/ tömegesen szöktek át a székelyek a Kárpátok átjáróin /bukovinai székelyek/', 1848-ban a székelyek végleg elvesztették rendi különállásukat. 1876-ban a széki szervezet is megszűnt; e tradicionális törvényhatósá gokat vármegy ékké alakították át, S7,c,KELYFÖL D; A székelyek lakta vidék Erdél y kelet-délkeleti részében, ma Romániához tartozik. A szék el vek a XII-XIII, században népesítették be a mai Székelyiöldet, fokozatosan nyomulva Kelet felé. Korábbi nemzetsé gi tagolódásukat a XIV-XV. században területi szervezet váltotta fel: kialakultak a vá rmeg yéknek megfelelő közigazgatási egységek, a székely székek /Háromszé k, Csikszék, Udvarhelyszék, Marosszék, Gyergyószék, Kászonszék/, Az 126o-as
