Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

SZ

SZÉK - 848 rák a XVI, századtól kezdve, mintegy főispá

nokként. a kapitányokat is megelőzve a székely székek első tisztviselői lettek, ettől kezdve ők elnököltek a két legfontosabb önkormányzati fórumon: a széki közgyűléseken és a törvényszéken. — A közgyűlés a hasonló vármegyei intézmény megfelelője volt, amelyen a székben lakó szabad székelyek mind részt vehettek, s ahol a tisztújítás mellett minden elsőrendű jelentőségű közigazgatási, hadi, ad

óügyi kérdésben döntöttek, sta

tutu

mokat alkottak, szükség esetén törvénykeztek /ilyenkor derékszék néven/. A meghatározott időköí'ökben összeülő törvényszék volt a bíráskodás hivatott intézménye, 9-12 esküd

t ülnökkel, akik a XV. századtól kezdve már csak a főszékelyek /primorok

/ és a 1ófő

k /pri— mipilusok/ közül kerülhettek ki. Ez társadalmi megkülönböztetés a székek vezető tisztviselőinél már korábban érvényesült, ~ Bonyolultabb, differenciáltabb igazgatást biztosító széki hivatalokat /a szolgabírák

nak megfelelő dullókat, adószedőket stb,/ csak a XVIII. század eleje óta választottak, A székely székeket 1876-ban szüntették meg, illetve szervezték át vármegy

ékké. SZÉKELYE

K: Sajátos történelmi fejlődése révén elkülöníthető magyar etnikai csoport Erdél

y keleti-délkeleti részében. Az elmúlt kétszáz évben majdnem minden néppel vérségi kapcsolatba hozták őket, amely Erdélyben élt a honfoglalás előtt /huno

k, gepidák, avaro

k, bolgáro

k, szlávok/, vagy amellyel a magyarság a népvándorlás korában érintkezett /kazáro

k, kabaro

k, besenyő

k, kuno

k, jászok

/, sőt román részről elmagyarosodott romá

noknak is tartották a székelyeket. Krónik

áink először XII, század eleji csatákban emiitik a székelyeket, mint akik a besenyőkkel együtt a magyar sereg elővédjei voltak. Azaz a székelység alapnépessége később csatlakozhatott az ősmagyarsághoz és a török népek korabeli szokása szerint a katonai segédnépek között szerepeltek. Az okleve

leik és a földrajzi nevek bi-