Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
SZ
SZAL - 838 penge, amelynek tövében egy-egy nagy méretű, félhold alakú oldalpenge helyezkedett el. A XVIXI, században az al-dunai liadiflotta sajká sai a csatakaszát hajóik felborulásának megakadályozására használták. Voltak hazánkban még ritkábban használt szálfegyvei-ek /couse, sponton, spétum stb,/, de a gyalogsá g magyarországi fejletlensége a kései feudális korban nem teszi szükségessé részletezésüket, SZÁLLÁ S: Ismeretlen eredetű, de a honfoglalás előtt már ismert szavunk; eredetileg megszállt helyet, földet jelentett. — Első történeti formája a nomá d téli szállás volt, ahol a nyáron legeltetett állatok átteleltek, s amihez félnomád átmeneti stádiumban kisebb mértékű földművelés, halászat, végül mindinkább állandósuló épitmények csatlakoztak, A téli szállás patak, folyó mentén, lehetőleg torkolat közelében feküdt. IIa nem köznépi nagycsalá dé, hanem nemzetségf 5é. törzsf őé volt, akkor a rab állapotú szolgák is a téli szállás körül dolgoztak elsősorban, A nyári szállás — lehetőleg szintén vizparton és gyakran a folyóvizek felső folyása mentén -- nem rendelkezett állandó épületekkel; nem volt igazi szállás, A feudális viszonyok kialakulásával, a szántógazdaság terjedésével a telkek /vö, jobbágytelek / a természetes módon trágyázott telelőhelyen alakultak ki, a téli szállások igy fokozatosan falvakká váltak, /"Szállás" utótagú helyneveket legsűrűbben a kuno k lakta vidékeken találni; az ő feudalizációjuk később következett el,/ Hogy e folyamat milyen lépcsőfokokon tartott az egyes évszázadokban, azt nem tudjuk pontosan; a szabad foglalá s, illetve a legelőváltó gazdálkodás még nem zárta ki a szállás vándorlását, a kötötebb nyomásos gazdálkodá s pedig a magyarságnál csak a XIII-XIV, századtól talált otthonra, A szilaj állattenyésztés gyakorlatilag az egész feudális korban élt a magyarországi gazdálkodásban, a szilárd falutelépülések meghonosodása után is, igy a szállás szó
