Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

SZ

- 839 SZJLN nem veszett ki szókincsünkből. A kifejlett feudalizmusban, sőt egészen a XVIXI. századig a szállás — kissé megváltozott értelemben — a fal

utól távolabb létesitett puszt

ai vagy erdei külső telep, pásztorszállás, időszakos jószágteleltető hely volt. Hosszú virágzásét elősegítette a XV, század második felétől a nyugat-európai városi piacokhoz kapcsolódó állatkereskedelem fellendülése, majd a török pusztítás nyomán a szabad foglalás és a parlagoló gazdálkodá

s másodlagos elterjedése. Vannak olyan vélemények /Győrffy István nyomán/, hogy már Mohács előtt léteztek földművelő szállások-tanyák, ezt a kutatók egy jelentős része /Szabó István stb,/ azonban nem látja bizonyítottnak, A földművelő tany

a.egy ideig — néhol máig — szállás néven is, a XVIII, század végétől, az alföldi területek újranépesitésének befejeződésével, más gazdasági környezetben alakult ki. Ugyanekkor a korábbi állattartó szállások zöme eltűnt, illetve helyüket a szántógazdálkodást folytató tanyák foglalták el, SZÁLLÁSADÁ

S = descensu

s. SZÁLLÁSBIRTO

K = nemzetségi birtok, lásd adománybirto

k. SZALVATORIÁNUSO

K; lásd ferencese

k. SZÁMSZERÍ

J: lásd haiitószerkez

ete

k. SZÁMTARTÓ/TISZT

/: lásd gazdatiszte

k. SZÁMVEVŐ/TISZ

T/: lásd gazdatiszte

k. SZANDZSÁ

K: Török szó, jelentése "zászló", illetve a későbbiekben egy kisebb török közigazgatási terület, melyek élén a szandzsák

bé

g állt. A török hóditás után az egyes szandzsákok területi kialakítása lassan, 4-5 év alatt történt meg; az adózó helyek összeírásáig határait osak