Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

S

- 821 S

ZJLN a széttagolt Németországban, vagy általában a fejlettebb városokkal biró Nyugat-Európában -- használatban maradnak. Sőt az önállósuló Erdél

y és a török a XVI, századtól kezdve új mértékeket terjesztett; az előbbi kolozsváriakat és váradiakat, az utóbbi pl. az 1,27 kg-os "oka" nevü súlyt. Ilosszú szünet után ismét feltűnt a márka kétszereseként a budai /magyar/ font, o,471 kg körülire tehető értékkel. Éhnek 12o-szorosa pedig a magyar mázsa /centum/ volt. Ettől kezdve a márka nálunk is tisztán csak pénzsúlyként, a font viszont kereskedelmi súlyként szerepelt. A Habsburg uralkodókkal jelentek meg szélesebb körben, majd az 1715, évi országgyűléstől kezdve lettek országosan kötelezőek a bécsi súlymértékek: a font /o, 56 kg/ = 32 lat. A bécsi font százszorosa volt a bécsi mázsa. Ezek a súlymértékek aztán egészen 1874-ig, a méterrendszer keretében bevezetett gramm-kilogramm-métermázsa megjelenéséig Magyarországon is uralkodóak voltak. SUMM

A: Latin szó, jelentése 'összeg', és pontosan ebben vagy "sommá" formában honosodott meg a magyar nyelvben a feudalizmus korában. — Történetileg egy összegben adott, illetve kapott pénzbeli fizetséget jelent. Használatos /volt/ a különféle feudális ad

ók egy tételbeni kifizetésére, főként, ha egész közösség -- váro

s, ritkábban fal

u — együtt törlesztette a szolgáltatásait. A polgári korszakban sem veszett ki nyelvünkből; vö. summáso

k. SUMMÁSO

K: 1. A kései feudális kor szóhasználatában lásd taksás .jobbágyo

k, 2. A kapitalizálódás porosz tipusú útjára lépő magyar mezőgazdaság jellegzetes, főként a belterjesebb kapásnövények XIX. század végi terjedéséhez kapcsolódó agrárproletár-csoportja. A summások olyan cselé

d-pótló /félig cseléd/ nagyrészt vándor mezőgazdasági idénymunkások, akik még a feudális világban kialakult munkaszervezeti formákban,csapatvezető bandagazdák irányításával, elsősorban az ezer