Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

S

SUB - <Í2o SUBINQUJXI-YL'

S /latin/: lásd zsellé

r. SUBURBXUM: A latin kifejezés szó szerinti értelme: városok, városfalak alja, — A középkorban a városfalakon kivül eső, többnyire plebe iuso

k lakta külváros. Lásd váro

s. S'JBSEPFJ» /latin/ = hadiadó. SUFFRAGAXEU

S /latin/: lásd érse

k. SUGÁRÁGY

U: lásd tüzérsé

g. SUL YM ÉRT ÉK E

K: Az európai középkor súlyrjértékeinek — ós a belőlük kialakuló pénzérné

knek — az eredete a római súlyegységekre vezethető vissza. Ebben a beosztásban 1 font /libra/ = 12 unoia = 96 drachma = 576 obolus = 1728 siliqua = = 327,4s gramm volt. Hozzájuk társult a valószínűleg normann eredetű márka, amelyből Angliában és Franciaországban 1»51 egész Közép-Európában viszont, német hatásra, 2 tett ki egy fontot, A Karoling-birodalom bukása után tehát ezek a súlyegységek beosztási rendjüket és nagyságrendjüket illetően eltértek már a rómaiaktól, de egymástól is. Méghozzá nemcsak országonként, de azon belüli territóriumonként, sőt olykor váro

sonként. A Magyar Királyságban a XI, században egy ismeretlen mértékű font volt honos, tqajd 115o körül ezt egy -- később budainak nevezett — márka váltotta fel, amely francia-német származék volt /= 245,54 g/. Ennél könnyebbek voltak az erdél

yi és a szepessé

gi szász márkáR, s 1 erdélyi lattal /= 12,2 g/ a III, Béla óta terjedő "magyar márka" is, A budai és a magyar márka beosztása: 1 márka = 4 fcrt

o = = 48 pondus /nehezék/, — A XIII, században már királyi súllyá tett budai márka országos használatát Zsigmond l4o5. évi dekrétuma, majd további országgyűlé

sük is kötelezővé tennék, de helyi súlyok — ha nem is annyira, mint