Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

S

- So? SÁF vetés és behajtás jellegzetességéből származó neve. Lásd rová

s. ROVÁSÍRÁ

S /székely/: Hangokat és több betűből összevont ún, llgaturákat tartalmazó, magyar nyelven — de jobbról balx'a — olvasható, eredetileg szilárd anyagba /fába/ vésett irás, 16 betűje feltűnően hasonlit a tür

k rovásírásra, más jelei görög eredetűek, A kutatók egy része /Németh Gyula, Győrffy György/ ennek alapján a törökös műveltségű pogán

y magyarság általánosan használt Írásának véli, amelyet a latin kereszténység megsemmisített, mely azonban évszázadokig tovább élhetett az elkülönült társadalmi szervezetben élő sz ékelve

knél. RŐ

F /kar, könyök/: lásd hosszmértékek, területmértéke

k. RÖGHÖZKÖTÉ

S: lásd örökös jobbágysá

g, szabad költözési jo

g. RUSTIC

U

S: lásd parasztsá

g. RUSZI

N = ruté

n. RUTÉ

N: Galíciában, Kárpátalján, Bukovinában élő ukránok latinos /vö: rutenus/ középkori elnevezése. Tartalmi jelentése: kárpátukrán, hasonlóképpen az ukrán "ruszin" és szlovák "rusznyák" névváltozatokhoz, amelyeknél a "rusz" /=orosz/ szóból történő származás jobban érzékelhető, SABBATÁRIUSO

K: lásd szombatos va

ll.ás. SABO

R - horvát rendi gyűlé

s. SAFA

R: lásd gazdatiszte

k.