Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
S
SAJ - 8lo _bvvJXA; Valószínűleg olasz eredetű szó, de európai nyelvi terjesztésében utóbb a magyar is szerepet játszhatott. — Általában nagyobb, de könnyű csónakot jelent, katonai és történeti értelemben pedig ág-y úkkal felszerelt, könnyű mozgású kis vitorlásliajót, melyet a naszá dokkal együtt főleg a török elleni harcokban alkalmaztak. SALGAMUS: lásd porci ó. SÁMÁ N: Mandzsu-tunguz eredetű, a nemzetközi tudományom nyelvben elterjedt kifejezés, amellyel az ősmagyar, illetve ugor tálto shoz többé-kevésbé hasonló mágikus tevékenységet végző törzsi-nemzetségi varázslókat jelölik. Elterjedten, széles értelemben használják e nevet az eurázsiai finnugor és török népek, sőt az amerikai indiánok varázslóira egyaránt. SÁ-MANIZMU S: Átfogó vallástörténeti kategória olyan, főként eurázsiai népcsoportok hitvilágára, illetve mágikus tevékenységi gyakorlatára, amelyek központi szereplői az ún, sámá nok, ugor-kori magyarsággal: tálto sok, regő sök voltak. — Kétségtelen, hogy kimutathatók közös jellemvonások minden finnugor nép vallási elemeiben, de ezek nem alkalmasak valamilyen egységes finnugor hitvilág rekonstruálására. Annál is kevésbé, mert pl, az előmagyarságnál elsősorban török népek vallási párhuzamai /lásd pl, a turu l-mondát/ s még iráni hatások /a jó ós a rossz dualisztikus küzdelme/ is kimutathatók, nyilvánvalóan a vándorlások, sőt etnikai keveredések eredményeként. Eimyiben jogos egy kiterjedt sztyeppei sámánizmusról beszélni, ugyanakkor ezt mindenképpen helytelen leegyszerüsiteni a puszta sámán-táltos "révülésre", a varázsló tevékenységre, A mágia hátterében egy ma még /már/ részleteiben nehezen rekonstruáltató, meglehetősen bonyolult hitvilág létezett, persze nem ilozófikus mitológiával, kikristályosodott racionális teJlógiával.