Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
Q - R
ROM - 808 bedolgozó — paraszti háziipa r jellegzetes szerszámává vált, Magyarországon a XVII,, s még inkább a XVIII, századtól. Közben különféle tipusai és továbbfejlesztett változatai alakultak ki, az alapelv változatlansága mellett. Helyére a gyá rakban az ipari forradalom fonógé pei léptek, a falvakban azonban annyira gyökeret vert, hogy Kelet-Európában napjainkig tart kiszorulása, ROMÁNO K: lásd Erdél y, Havasalföl d. Moldv a. vlaol i, RONDELL A: lásd bástyás vára k, külsőtornyos vára k. ROVÁ S /dica/: Mind a kapuad ó« mind az azt utóbb magába olvasztó hadiad ó összeírásának módjából származó kifejezés, Az adózó parasztok nem tudván olvasni, a falusi birá k apró, 3-5 cm hosszúságú, a fizetendő adómennyiséget /bevágásokkal, majd számjegyekkel/ feltüntető rovásbotok segitségével számoltak el a jobbágyokkal, A "rótt" fadarabot kettéhasították, ami igy a nyugtázás, az utólagos ellenőrzés alapjául szolgálhatott. De rovásnak nevezték azt a négyszögletű fadarabot is, amelyre az adószedők, a biró jelenlétében "rovatokba" foglalták a kivetett, majd behajtott forin tokat és déná rokat. Tehát a dica az egy port ára /kapura/ kivetett adótétel volt, amelyet a XVI-XVTI. századi országgyűlé sek mindahányszor újonnan állapítottak meg. A XVIII. században azután egy számitott, mesterséges adókulccsá vált, A vármegy ék határozták meg, hogy mi számitott egy dicának: pl, a családfő, két ló, 2o kg búza, 3o frt. készpénz l-l dica lehetett, s a jobbág yok a rájuk rótt dicaszámok szerint adóztak. Minthogy ez hozzájárult az adó kivetés egyenlőtlenségeihez, Mária Terézia 1772-ben országosan egységesítette az egy dicát képező vagyontárgyak mennyiségét, ROVÁSAD Ó /dicalis adó/: A kapuad ónak, majd az azt a XVI, századtól tartósan magába olvasztó hadiadó nak a ki-
