Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
P
- 773 PU S/. egyházmegye nélkül és viszont, A korai püspökségek tekintélyes része azonban gyakorlatilag megszűnt az afrikai és kisázsiai arab uralom alatt, a "hitetlenek földjén" /in partibus infidelium/, s ezzel a formulával ki lehetett nevezni püspököket csak címzetesen, valójában egyházmegye nélkül. Hasonló helyzet állt elő — átmenetileg — Magyarországon a török hódítás időszakában a szeremi, zágrábi, Csanádi, pécsi püspökségek és a kalocsai érsekség esetében. A püspöki jelvények: a pásztorbot, a süveg, a gyürü ós a mellkereszt, A magyarországi-erdélyi evangéliku s, reformátu s és unitárius egyhá zak, bár szervezetük elvileg teljesen ellentétes a püspöki hierarchikus rendszerrel, a XXX, században hivatalosan is kialakították a püspöki hivatalt /korábban — a "püspök" névhasználat tiltása miatt is — szuperintendens elnevezéssel/. Ugyanakkor éppen a dualizmus korában veszítették el ezek a püspökök a magyar kései feudális körülmények között kialakult nagy hatalmukat /vö, presbitérium /. A protestáns püspök csak első a vele egyenlők között, mellette világi főgondnok áll, jövedelmét nem egyházi birto kok s a tize dek, hanem annak az egyházkö2sé gnek a juttatásai képezik, amelynek lelkés zeként is tevékenykedik. Hivatalos politikai szereplésük — a XVI-XVII, századi Erdél yen kivül csak 1885-tel kezdődik, amikor ők is tagjai lettek a főrendihá znak. A g örögkeleti egyhá z püspökei lényegében azonos hierarchikus helyet foglalnak el a inaguk szervezetében a katolikusokkal, csak éppen fölöttük nincs a pápához hasonló egyházfő, /Ebben a protestánsokhoz hasonlitanak,/ Metropolit áik és pátriárk áik a katolikus érsekekkel állíthatók párhuzamba. A magyarországi szerb és román ortodox püspökök a felsőhá zba 1792-ben jutottak be, s ettől kezdve feltétlen Habsburg-pártiak lettek. E téren nem különböztek tőlük a görögkatolikus egyhá z prelátusai sem, akiket már évtizedekkel korábban befogadtak a főpapsá g renrtjébe.
