Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

Q - R

QUA - 77'+ Ql 'ADR ; VII "M

. lásd hét s/.aliatl aiiivi'szc

t. QUARTA: Latin szó, jelentése általában 'negyed, negyedik rész'. Leggyakoribb történeti értelemben az egyházi dézsma negyede volt; lásd tize

d. QUARTAL

E /véka/: lásd iirinorr.éke

k. RABB

I: A héber "rab" /= nagy/ szóból keletkezett, majd fokozatosan kialakult 'uram, tanitóm, mesterem' jelentése, E néven tisztelték a zsidó

k az ie. II. századtól kezdve a törvény /tóra/ ismerőit s tanitóit. így lettek a rabbik szerte a világban a zsidó közösségek nagytekintélyű szellemi vezetői, papjai-lelkipásztorai, akik elsősorban teológiai s etikai előadásokat tartottak a zsinagóg

ákban. Ezen kivül házasságokat kötöttek s bontottak, ellenőrizték a rituális cselekményeket, sőt itélkeztek is magánjogi ügyekben. Utóbbi funkcióik a kapitalista kortól kezdve visszaszorultak, viszont iskolai hittanitással is kezdtek foglalkozni. Kiképzésüket korábban ún, talmudiskolákban /jesibákban/ nyerték, a XIX, század óta irodernebb, az államok által elismert rabbiképzőkben, RABSZOLG

A = servu

s. RÁCO

K: A szerbeknek a feudális korszakban általánosan elterjedt magyar neve, amely a korafeudális szerb állam uralkodói központjának nevéből származik, A "szerb" népnév a XVIII, századtól kezdte kiszoritani, majd a XIX, századi nemze

tinemzetisé

gi küzdelmek korában pejorativ hangsúlyt nyert, igy végül kiveszett a mindennapi használatból. — Viszont a kései feudális korban a "rác" gyűjtőnév alá fogtak Magyarországon más, nem szerb, de a Balkánról bevándorolt és úgyszintén az ortodox egyhá

zhoz tartozó etnikumokat is, mint pl. görögöket, macedónokat.