Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

P

PÜS - 772 önkezelésben a földesurak; fordították még szolgáik-alkalmazottaik javadalmazására, elzálogosítottak belőlük pénzszerzésre stb. Az allódiu

mmá változtatás különösen a XVXXI. században öltött nagy méreteket, annak ellenére, hogy az 1723:18,tc. kötelezően előirta a valaha jobbágyok lakta pusztahelyek benépesítését, A pusztatelek fogalmától — kialakulásuk körülményeinek és hasznosítási módjaiknak néhány hasonlósága ellenére — meg kell különböztetnünk a pusztává vált településeket, az ún, pródiu

mokat. PÜSPÖ

K: A név a görög episzkoposz /= felügyelő/ szóból származik, A római katolikus egyházban a püspökség az egyházi rende

k szentelési hierarchiájának felső fokozatát jelenti; az érse

kek, prímá

sok stb, ebből a szempontból szintén püspökök, /A katolikus dogmatika szerint a püspöki kar egészében az apostolság utóda,/ Az egyházkormányzati rangsorban azonban a megyéspüspök érseki joghatóság alatt áll, öanek az egyházi rendi, illetve kormányzati kettős hierarchiának megfelelően a püspököt egyfelől felszentelik, másfelől egyházaepv

ci hivatalába iktatják. Eleinte az egyházmegye hivei, később a káptala

n választotta meg, ekkor lett "választott püspök". Ezt pápai bull

ának kellett megerősítenie, amit — az életfogytiglan szóló — püspökszentelés követett, Vö, még: főkegyúri .jo

g, A püspök a felszentelésből következően templomot, oltárt, papot szentelhetett, bórmálha

tott /azon kivúl, amit az alacsonyabb rendű kleriku

sokkal együtt ő is megtehetett/, Kormányzati hatalmánál fogva pedig ura és parancsolója volt hit dolgában minden hivőnek, aki egyházmegyéje területén élt, Ö iktatta be a pl •'•bánó soka t. felügyeit felettük, illetve ellenőriztette őket a i^espere

sekkel. a plébánosok részvételével egyházmegyei zjina

tokát tartott, a püspöki szentszé

ken bíráskodott is /amely feladatot már a középkorban a helynökre bízott/. Általában a káptalan ~.egite

+ to kormányzati teendcíi ellátásában, — Püspök nincs