Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

P

- 771 PUS/. PUSKÁ

K: lásd kézi, tűzfegyvere

k, ismétlő és sorozatlövő fegyvere

k. PUSKAPO

R = lőpo

r. PUSZT

A; Leggyakrabban elhagyott település /fal

u, major

/ ; ebben az értelemben lásd prédiu

m. Ha az egész település nem néptelenedett el, csak bizonyos házak.jobbágytelke

k váltak lakatlanná-müveletlenné, akkor pusz tat

elké

kről /sessiones desertae/ beszélünk, PUSZTATELE

K /deserta sessio/: A .jobbágytele

k kikristályosodását követően, a XIV, századtól kezdve szereplő terminus technicus, — Házait, telkeit a jobbágysá

g több oknál fogva is kényszerülhetett elhagyni, műveletlenül hagyni. Háborús pusztítások, földesúri hatalmaskodások, járványok, tűzvészek miatt éppen úgy, mint fokozódó álla— mi ad

óterhek vagy úrbére

s szolgáltatások elől. Gyakran kapcsolatban volt a zsellé

resedéssel. ti, a jobbágyok igavonó állatok hiányában nem tudták megművelni földjeiket« A gazdálkodásra előnyös körülmények között pedig fordított irányú folyamat zajlott: a deserta telkekre új jobbágycsaládok települtek, A XV, századi pusztásodást igy követte egy újjáépülési hullám, a XVII, század a pusztulás és a regenerálódás váltakozó szakaszait foglalta magába, az 17oo-as évtizedekben pedig leginkább az újratelepülés volt a meghatározó, — A feudális évszázadokban a pusztatelkek egyéb hasznosítási formái is kialakultak. Élhette őket közösen a fal

u -- esetleg felosztva családok között -—, máskor közvetlenül gazdagparaszto

k vállalták fel újabb egész-, vagy töredéktelke

kként. esetleg extraneuso

k bérelték a desertákat. Ezekre a használatba vételekre a második jobbágysá

g idején már földesúri engedély kellett, de ami a legfontosabb új fejlemény volt; a pusztatelkek fontos forrásaivá váltak a majorsá

gok növelésének, E bekebelezett földterületeket azonban nem mindig tartották ténylegesen