Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
L
LOV - 566 gyorsasága, mozgékonysága bekerítésre, üldözésre, összeköttetések megrongálására, hírszerzésre, az ellenséges gyalogsá g legázolására, sajátjának védelmére tették alkalmassá. — Legkorábban az egyiptomiaknál, asszíroknál, perzsáknál találkozunk vele, s a lovas fegyverne m Keleten igen hosszú ideig alapvető maradt /parthus nehézlovasság, Bizánci Császárság hadserege/. Ezzel szemben a poliszkatonaság kialakulásától az ókori Hellász és Róma fő fegyverneme a gyalogság lett, a lovas egységek náluk kiegészítő jellegűek voltak, 4 népvándorlás kora, majd az egész középkor a lovasság fölényében zajlott. Megszületik a nehéz páncélos lovagi hadsere g, amelynek már nemcsak lovasait, hanem lovait is páncél borította. Élihez fontos feltételként terjedt el Keletről a kengyel, a patkó, biztosítani kellett a nagytermetű lovakat /a legelőállomány csökkenése után a zabot is termelő háromnyomáscs gazdálkodá si/, a vértezete k fejlődéséhez pedig a kohászat háttere volt szükséges, — A honfoglaló magyarság hadsereg e könnyű lovasság volt, emellett a nehézfegyverzetü lovasok viszonylag lassan szaporodnak még az Árpádok korában is, A XIII. századtól Nyugat-Európában megkezdődik, majd néhány évszázad alatt kiteljesedik egy újabb nagy fegyvernemi váltás; előretör a számszerí j jal, utóbb kézi tüzfegyvere kkel is felszerelt gyalogság ós teljesen újkeletü tüzérsé g. Ez a — nemesi elithadsereggel szemben — polgári, paraszti jellegű katonaság másfajta összefüggésbe helyezte a lovas erőket is. A XVI. század végén jelent meg. a dragonyo sok felemás fegyverneme először Franciaországban, akiket arra szántak, hogy alkalmasint gyalogosként és lovasként is harcolni tudjanak. Létrejöttük legfontosabb vonása az ; hogy ez volt az első olyan reguláris lovasalakulat, aty nem rendelkezett védőfegyverzettel. A XV". század végére a páncélos lovasság teljesen eltűnt, ami közben viszont rendkívül megnőtt a lovasság számbeli ereje, persze a könnyebben felfegyverzett, gyorsabban mozgó lovasságé
