Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

P

- 711 Ó-OL

A lehettek, ezért a palócok -- más csoportoktól eltérően —nem kaptak speciális kiváltságokat, és nem történt meg telepítésük rögzítése krónik

áinkban, okleve

leinkben sem. Ennek megfelelően nyelvi és népi felszívódásuk a környék lakosságába rendkivül gyors lehetett. 2. A XIX-XX. század folyamán az élő népi hagyomány alapján palócnak tartott szűkebb csoport kultúrájával, nyelvjárásával rokonságot mutató lakosságra és táji környezetre egyre tágabb határok közt alkalmazták a palóc, illetve Palócföld megjelölést, így pl, az Xpolytól nyugatra eső terület északi részét a Vágig nyugati-, a keletre esőt a Hernádig keleti palóc területként kezelték, PALÓCFÖL

D: lásd palóc/ok

/, PÁLOSO

K /pálos rend/: Az egyetlen magyarországi eredetű katolikus szerzetesren

d. amelyet Boldog Özséb esztergomi kanono

k alapitott a tatárjárás után. Már 1241 előtt is voltak remetetelepek az országban /pl, a patacsi remeté

k Pécs mellett/, a tatárjárás után azonban számuk megszaporodott, A szétszórtan élő remetéket tömöritette egységes rendbe Özséb, aki maga is hosszabb ideig élt remeteéletet, A rendet XV, Orbán pápa erősítette meg 1205-ben, 13o8-ban aztán Augustinus szabályait tették magukévá /lásd ágostonrendi szerzetesek

/. Kolosto

raikat szívesen épitették erdős, hegyes vidékre /Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Márianosztra stb./. Fénykorukat a XXV-XV.században élték, főként X, Lajos támogatta őket, s ezzel is összefüggésben állhatott, hogy a rend Magyarországon kivül főleg Lengyelországban terjedt el. II. József ezt a rendet is feloszlatta, vagyonát elkobozta. Két XIX, századi sikertelen reorganizációs kisérlet után 193o körül újra megtelepedtek, mignem 19^9 óta a pálosok rendje sem működik Magyarországon. /Magyar anyanyelvű maradványaik a cz^stochowai kolostorban élnek,/