Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

P

PAL - 712 PALOTAISPÁ

N = nádo

r. PANPU

R /latinul "persecutor" = 'üldöző, vádló'/: Szinte minden európai nyelvben előfordul, eredete viszont tisztázatlan. Valószínűleg az olasz vagy a szerb-horvát nyelvből került át a magyar és innen 'goromba ember, zendülő, felkelő, bajkeverő' értelemben a nyugat-európai nyelvekbe. — Hazánkban a XVII. század elején fordul elő először Írásos alakban török gyalogos katona, illetve martalóc, tehát pejorativ jelentéstartalommal. Mint az önkormányza

tok /vármegy

éd . váro

sok/ rendfenntartó fegyveres alakulatainak tagjaival a XVIII. század 3o-as éveitől 1848-ig, majd I867 és 1884 között találkozunk a magyar történelemben. 1848 előtt elvben csak neme

s lehetett pandúr, /A neoabszolutizmu

s idején a falvakban az osztrák zsandársá

g. a városokban pedig a rendőrsé

g látta el ezt a funkciót,/ Vezetőiket csendbiz— tusoknak nevezték. Mivel többségük közel állt a parasztsá

ghoz és a felsőbb hatóságok véleménye szerint sokszor nem fejtettek ki "kellő erélyt" feladataik ellátásában — pl, a betyárok üldözésében, végrehajtások fegyveres támogatásában stb, — ezért Tisza Kálmán a pandúrság helyett a csendőrsé

g megszervezését sürgette. Ez az 1884. évi 3.te. alapján 1884-ben meg is történt, A döntésben a fentieken kivül persze szerepet játszott az is, hogy a közbiztonság, a rendfenntartás szervezete központi ellenőrzés alá került, vagyis kikerült az önkormányzatok hatásköréből, PÁNSZLÁVIZMU

S: A magyar marxista történettudomány e fogalmat a korábbinál szűkebben értelmezi; csak a cári Oroszország nagyhatalmi törekvéseihez tapadó, mindenekelőtt politikai tartalmú eszmekört sorolja ide. Ez vitathatatlanul reakciós, mert feudális és dinasztikus hóditó célokat tápláló ideológia volt. Kifejlett formáját a XIX, század második felében, a Balkánért vívott nyilt orosz, illetve osztrák-magyar harcok idején érte el. Ekkor az orosz cári kormányzat "hivatalosan" is támaszkodott rá, összekapcsolta az