Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

Ö

- 7o5 ÖRÖ legfeljebb éledező rendi törekvésekkel szemben. Szorosabb értelemben igy csak a Habsburgok 1687-ben törvén

ybe iktatott trónutódlási jogát nevezzük örökös királyságnak, és ezt terjesztették ki a magyar rendek 1723-ban a család nőágára is /Pragroatica Sanctio

/. Ezzel szemben először 179oben vetették fel a magyar rende

k a szabad királyválasztás jogát, mondván, hogy II. József megszegte az 1723-ban ismételten elismert rendi alkotmán

yt. Hasonlóképpen érvelt — de már polgári függetlenségi tartalommal — az 18í+9-es debreceni nemzetgyűlé

s a Függetlenségi Nyilatkozatban, Az örökös királyság /nem a királyság/ megszüntetése a Habsburg-ház végleges trónfosztásával, 1921-ben következett be. Lásd még a királyi trón betöltés

e cimszótl ÖRÖKÖS TARTOMÁNYO

K = Erbländer /német/: Az uralkodó uralma alá öröklés útján került területek, — Magyar történelmi vonatkozásban elsősorban a Habsburgok osztrák tartományait nevezték örökös tartományoknak /Ausztria, Stájerország, Karintia, Krajna, Tirol és Vorarlberg/, tágabb értelemben pedig idesorolódott a fehérhegyi csata /l62o/ után rendi különállásától megfosztott Cseh- és Morvaország is. ÖRÖKVÁLTSÁ

G: A szabad polgári földtulajdon megteremtése, a jobbágyfelszabadítá

s különböző utakon valósulhat meg. A feudális viszonyok legradikálisabb felszámolására Franciaországban került sor, amikor is 1793-ban a jakobinusok a földesurak kártalanítása nélkül juttatták a jobbágyok tulajdonába a földet, A magyar reformkor liberális neme

si vezetői jóval szerényebb elképzelésig jutottak el, a jobbágyfelszabadítás ún, örökváltság formájában való megvalósításáig, — Az örökváltság azt jelentette, hogy a jobbágy a használatában lévő úrbére

s földet csak úgy kapta meg tulajdonul, csak úgy szabadult meg feudális kötöttségeitől, ha a szolgáltatások elengedéséért földesura kárpótlást kapott, A kárpótlás összegét pedig úgy számították