Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

Ö

ÖRÖ - 7o2 ság, hanem a főrangú családok nyerték különös királyi adományul. A XVI. századtól a Habsburgok különösen sok mágnás familiának adtak hereditárius ispánságot, és e folyamat jelentős tényezője volt a báró

k mint világi főrende

k egységesülésének, valamint a come

s név cirnmé, titulussá /f.rőf / válásának, -- Többnyire csak a család, illetve annak fiága, nem pedig annak egyes tagja birt öröklési joggal, A király választotta ki a család tagjai közül a hivatalra alkalmasat, de több főispánság az elsőszülöttség rendjében öröklődött, .íz örökös főispánoknak azonban mindig kellett királyi kinevezés ahhoz, hogy hivatalba lépjenek. A XVIII, században, az örökös és örökletes főispánság fénykorában 9 egyházi és 14 világi örökös főispán volt a nádoron kivül. — Az örökös főispánsággal függ össze az adminisztrátori intézmén

y kifejlődése, A polgári korra nézve: a törvénvha tósá

gokról szóló l87o

:42,tc, kimondotta, hogy az örökös főispánság csak ciro, amely a hivatal viselésére jogalapot nem ad többé, ÖRÖKÖS FÖRENDISÉ

G: lásd főrende

k. ÖRÖKÖS JOBBÁGYSÁ

G: Verböczi llármaskön

wének "feltétlen és örökös parasztiság" /mera et perpetua rusticitas/ kifejezéséből származó kategória, amelyet azonban a történeti irodalom heterogén fogalmi terjedelemben használ, 1, Azonosítják gyakran a "

második .jobbágysá

ggal" /Engelsnél: zweite Leibeigenschaft/, s ekkor olyan átfogó fogalom, amely a jobbágyság örökös röghözkötéséhez, a szabad költözési .jo

g elvesztéséhez valóban kapcsolódó széles ivü gazdasági-társadalmi folyama trendszert -- a majorsá

gi gazdálkodást, a robo t kiterjesztését, a váro

sok feudalizációját stb. — teljes egészében magába foglalja. Ezen az gészóben tágabb értelmezésen belül vem, aki az örökös obbágyrendszert a kelet-európai második jobbágyság magyarországi válfajaként tartja számon. 2. A korszak maga, a XVI. századtól a XVIII. század