Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

Ö

- 7ol ÖRÖ s elöljáróválasztási jog, a saját közigazgatás és bíráskodás, az országgyűlé

si követküldés ós utasításadás voltak. Ezek megnyirbálása Európában az abszolút korályi hatalmi szervek kiépítésével kezdődött, de Magyarországon még a kiegyezés utáni polgári kormányzat is csak a bíráskodás s a rendi követküldés jogát tudta teljesen felszámolni, — A tőkés korszak jellegzetes autonómia-formája a kulturális-nemzetiségi önkormányzat, az átformált, mérsékeltebb vallási és a — gazdasági irányítást is érintő — közigazgatási mellett, ÖREGTORON

Y: lásd belsőtornvos vára

k. ŐRLÉSI JO

G: lásd kisebb királyi haszonvétele

k, malo

m. ŐRLÉSI TECHNIK

A: lásd malo

m. ÖRÖKLÉSI JO

G: lásd adománybirto

k. ősisé

g, királyi trón betöltés

e, levirátu

s. seniorátu

s. hitbizomán

y. ÖRÖKÖS FŐISPÁ

N /supremus et perpetuus comes/: Az országos méltóságot viselő főispá

nok többnyire a királyi udvarban vagy saját vár

aikban tartózkodtak. Helyettük az alispá

nok végezték teendőiket. Ez azt eredményezte, ho&y a főispánnak csökkent a megy

e igazgatására gyakorolt közvetlen befolyása. — Királyaink már a középkorban főpapoknak engedték át székhelyük vármegy

éjének örökös /perpetuus/ főispánságát, A XIII, században az esztergomi érse

k, a XV, században a veszprémi, a győri, a nyitrai, a váradi, a pécsi és az egri püspö

k, továbbá a kalocsai érse

k lett örökös főispán. A világi méltóságok közül a mindenkori nádor a XV, századtól volt Pest megye örökös főispánja. Egyes bárói családoknak Mátyás Kezdett örökös, helyesebben örökletes /haereditarius/ főispánságokat adományozni. Ezek nem valamely egyházi vagy világi méltósághoz voltak kötve, mint a szoros értelemben vett perpetuus ispán-