Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
L
LOV - 560 és egyházi összetevőkből álló — szertartása, virágjába szökkent a lovagi irodalom, amely már a vallási inditástól való emancipációt is tükrözte. A feudális Magyarország története során a lovagság még a virágzó középkorban sem alakult ki, a "milites"-nek nevezett egykori vitéze k csoportja nálunk a XIII-XV. század folyamán a neme si rendbe tagozódott be. Rendileg ez a német rendi tipushoz állt közelebb, de nem véletlen a társadalmat átható 'lovag' névhasználat hiánya: a lovagi harcmodo r s mentalitás csak külsőségekben és szük körben, a XIV-XV. század udvari lovagjainak körébe hóditott. — Ugyanezekben az évszázadokban hanyatlott le Nyugat-Európában a lovagság csillaga; csökkenő pénzjáradékaik egyre kevésbé biztosították a fényűző életet, a számszeri. i. majd az egyre hatásosabbá váló tűzfegyvere k ellen már nem tudott megállni a páncélos lovas, helyét fokozatosan a gyalogos zsoldoskatona foglalta el. Ilyenformán vált a "lovag" elnevezés egyre inkább puszta cimmé, de ez már gyenge pajzs volt a gazdasági térről indulva egyre szélesebb frontvonalon támadó tőkés polgári erőkkel szemben, LOVAGI HADSERE G: A feudális uralkodó osztály tagjaiból álló osztályhadsereg volt, A lovagi hadseregben a fő fegyverne met a lovagokból alakult nehéz páncélos lovassá;; képezte, mely az ütközetek sorsát eldöntötte, A gyalogsá gnak mint csatadöntő fegyvernemnek jelentősége néhány kivételtől eltekintve az egész középkor folyamán háttérbe szorult. A lovagi hadsereg létszáma — mivel az uralkodó osztály egy-egy ország lakosságának csak kis töredékét tette ki — viszonylag alacsony volt. A I0-I5.000 fős haderő már hatalmasnak számitott, A sereg legnagyobb részét a gyalogos csatlósok alkották, akik általában négy-ötszörösét tették ki a lovagi kontingenseknek, A lova g egyénileg jól képzett, bátor katona volt, de csökkentette harcértékét, hogy fegyvertárs csak nehéz vér-
