Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
- kg ARM ARMÁLIS NEMESE K /nobiles annales, armalistae/: A XVIXIX. századi kisnemessé g egyik csoportja, akik "litterae arroales"-szel, cimeres nemesi oklevé llel megnemesitettek voltak. Mivel a nemeslevélhez birtokadomán y ekkor már ritkán járult, a nemneme s, aki nemeslevélre tett szert, legtöbbször úgy élt tovább is, mint előtte, sokszor egyetlen .jobbágytelk en, melynek szolgálatát azonban földesurától esetleg már a nemeslevél elnyerése előtt vagy azzal egyidejűleg megváltotta, egyetlen összeggel; summával, taks ával. Minthogy a paraszttelek nemesi birtokká a földesúri szolgálat megváltásával, a jobbágy megnemesitésével sem válhatott, a közhatalom a telek után továbbra is adóztatta őket; az egykori jogszabályok szerint ugyanis az armalista nemessége csak személyének szólt ós nem paraszt eredetű jószágának, A cimeres nemesi levéllel megnemesitettek száma a XVI, század óta rohamosan emelkedett, s a kisnemességben elsősorban ők képviselték a gyökértelenebb s éppen ezért vándorló, hivatalt, gazdatisz tséget, pa pi, tanári, orvo si. ügyvé di állást kereső elemet, A folyamat nemcsak a királyi Magyarországon zajlott, sőt az erdélyi fejedelme k egyes magyar váro sok polgársá gát egészükben is megnemesitették /Dés, Torda, Kolozsvár, Nagyenyed/ és végeredményben az erdélyi magyarság — a nemességgel egyenrangúnak tekintett, szabadparaszti állapotú székelye ken kivül — kb, felerészben nemes lett, Magyarországra nézve a XVIII, századi nemességigazolások idején derült ki, hogy a több mint lo ezer nemes család fele-kétharmada 155° után nyerte nobilitását, A XVI-XVII, században a paraszttelken élő szegényneme— sek számát növelték azok is, akiket gyakran úgy emlitenek, mint akiknek vannak ugyan birtokaik, de más megyékben. Ezek a török által meghódított területen földönfutóvá lett s a megmaradt országrészben jobbágyföldre szállott "profugus"-ok. Minthogy 1595-től vissza-visszatérően, aztán a XVTII. századtól rendszeresen az arniálistáknak állami és főként a vármegy ei adó hoz is hozzá kellett járulniuk, s ad ó.jukat. a jobbágyok rovásadójától megkülönböztetve, taxá nak nevezték, ezért
