Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

K

- kl 9 KÁP k. Bányakapitány, lásd bányavároso

k. 5. Eredeti katonai funkcióikkal kapcsolatban a kapitány tisztségnév megmaradt a jászo

kkuno

k és hajdú

k körében azt követően is, hogy letelepült, békés foglalkozásra tértek át. Mindkét csoportnál közigazgatási-birói funkcionáriusokká váltak, akik a jászkunoknál a szé

kek és szállá

sok. a hajdúknál az egyes haidúvároso

k vezető tisztségviselői voltak. 6. A polgári korban honosodott meg a kapitányi tisztség a belügyi szerveknél, elsősorban a rendőrs é

g szervezetében, 7. A hajózással kapcsolatban a folyami és tengeri hajók parancsnokait máig is kapitánynak nevezik, miközben a haditengerészetnél tiszti rangfokozatként is megjelent. Úgyszintén vannak parti, révkapitányok stb. KÁPLÁ

N /capellanus/: Eredetileg az az egyházi személy, aki az istentiszteletet kápoln

ában végzi. Tehát az önálló alapítású, épitésü kápolnában a káplánok független állásúak voltak, a plébániatemplomhoz építettekben a plébáno

stól függtek. Az önálló káplánok között kiemelkedő jelentőségűek voltak a királyi káplánok, akik privilegizáltak voltak a megyéspüspö

kök alól, s közvetlenül a királyi ún. főkáplán /archicapellanus/, az esztergomi érse

k alá tartoztak. A XXX. századtól a plébánosok mellé segédül — a katolikusok után a protestán

s egyházakban is — kiküldött felszentelt papokat, segédlelkészeket nevezik káplánoknak. Egy részük a plébániatemplomok oldalkápolnáiban, másik részük a plébániák leányegyházaiban /az ún. fiij

ában/ látja el a plébános helyett, illetve irányitása mellett a papi funkciókat. KAPOLN

A /capella/: Istentiszteletre szolgáló kisebb templomszerü épület. Ezeket eredetileg szentek,vértanuk sirja fölé emelték, majd erekly

ék befogadására, keresztelési, temetési oélokra szolgáló kápolnákat is építettek.