Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KÁP - i»2o A középköri vára k és kastélyok mind rendelkeztek házi kápolnákkal, s e magánkápolnák közül kiemelkedő jelentőségűek voltak a királyi alapitásúak, melyek együttes szervezetét, mint intézményt csak igy is nevezték: "királyi kápolna". A királyi kápolnaszervezet nem tartozott a megy és püspö kök alá, előbb közvetlenül az esztergomi érse k, a XII, századtól az őt helyettesítő kápolnaispán volt a főnöke. Döntő szerepe volt a királyi Írásbeliségben, igy a "királyi kápolna" az Árpád—korban kancellári aként működött. Az önálló, illetve magánkápolnákon kivül a templomokhoz épült kápolnák vagy nyilvános vagy magán istentiszteletre szolgáltak, attól függően, hogy ki és milyen célra alapította azokat, — A kápolnák papjai többnyire a káplánok voltak, KÁPTALA N /capitulum/: 1, A kanonoko k testülete. Neve a korai feudális korból származik, amikor a kanonokok a püspökkel együtt még szerzetesi jellegű életet éltek, és az erre vonatkozó rendszabálynak egy-egy fejezetét /capitulum/ naponta felolvasták. A káptalanok a VIII. századtól kezdve váltak önálló egyházi testületekké, Magyarországon pedig a XI-XII. század fordulójától szerveződtek meg, majd függetlenültek a püspö köktől, amivel együtt felbomlott közösségi életűk. Ekkor emelkedtek élükre a prépos tok, s a közös káptalani birtokokon kivül az egyes kanonokokat egyénenként megillető javadalmak is kialakultak. Két típusuk honosodott, meg: a székeskáptalanok, amelyek a püspöki székhelyeken, a székesegyháza k mellett, illetve a társaskáptalanok, amelyek egyéb /királyi, nemzetségi/ egyházak mellett működtek, A társaskáptalanok /capitula collegiata/ többsége a XV, századot követően elenyészett, Magyarországon XVII-XIX. században már csak kettő, a pozsonyi és a szepesi állt fenn, — A székeskáptalan /capitulum cathedrate/ tanácsadó testületként támogatja a püspököt az egyhá zmegy e igazgatásában, a
