Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
J
- 4o7 JÓM úrbéres földet adta megváltással a parasztsá g kezére, pedig az akkoriban már csak 28 #-át tette ki az ország szántóterületének. JOCULATO R /latin/ = igri c, regő s. JOGAKADÉMI A: lásd akadémi a. JOGA R: lásd koronázási .jelvénye k, J0HANN1TÁ K: lásd lovagrende k. JÓMÓDÚ BIRTOKOS NEMESSÉ G /nobiles benepossessionati/: A XIV-XV. században, amikor ez a vagyon szerinti elhatárolású fogalom kialakult, a jómódú birtokosokon azokat értették, akik ^-lo fal uval. lo-2o ezer katasztrális hol dnyi földdel /de családi vá rral már nemigen/ rendelkeztek. Ennek az akkor 4oo-5oo családnak, a köznemessé g e felső rétegének döntő szava volt a vármegyei közgyűlé seken, minthogy a szavazatokat nem számlálták, hanem mérlegelték; közülük töltötték be a megyei tisztségeket is. A királyi tanác sban olykor szintén e megyei viszonylatban nagy- és középbirtokos nemese k képviselték a nemességet /I387. , 1446., i454. évi országgyűlé sek határozatai/. Ez volt az a réteg, amelyen keresztül vezetett -- a kisebbvagyonúak számára is -- az út a báró k, az igazi nagybirtokoso k közé. Eszközeik erre a beházasodástól a familiári s szolgálat széles sávján keresztül a királyi-állami tisztségek viseléséig húzódtak. A kései feudális korban nagyjából a korábbihoz hasonló, bár valamelyest csökkenő mértékek szerint vonják mog a szakemberek a jómódú nemességhez való tartozás kritériumait. Egyenként loo-2oo jobbágycsaládot, 25-5o port át tudhattak magukénak a török korban, és ez időben mintegy 12o jómódú birtokos, nemes familiával számolunk. A Habsburg királyok idején, főként a XVIII. század elejétől tagjaik az országos hatáskörű kormányszéke kben, az állandó hadsereg