Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

I

ISK - 384 alakultak ki. Mindhárom iskolatipus közös vonása az volt, hog-y alapvetően a papság utánpótlását biztosította, hiszen iskolába járni, tanulni a XXII. századig hazánkban szinte egyet jelentett azzal: papnak lenni, A scholaris /tanuló/, a litteratu

s /írástudó/, deá

k és kleriku

s szinonim jelentésűek. /Mályusz Elemér a XI-XII. századi magyar Írástudó elit lélekszámát mindössze százötven-kétszáz főre teszi, írni még királyok, főemberek sem tudtak. Aláírás, kézjegy ismeretlen fogalom. Ehelyett oimeres pecsét pótolja az analfabéták keze vonását, a keresztet./ Különbség csak az elsajátítandó tudásanyag mennyiségében és minőségében mutatkozott az egyes iskolatípusoknál, A plébániai iskolák -— ebből fejlődtek ki a XIV-XV, század fordulója körül a városi iskolá

k — a plébáno

sok irányítása alatt a megszerezhető tudásanyag minimumát, az olvasás, esetleg az irás, az éneklés és az egyházi szertartások elsajátításának lehetőségét nyújtották. A műveltség megszerzésének középső lépcsőfokát — hazánkban a XIV. századig a megszerezhető legmagasabbat — a káptalani és kolostori iskolák nyújtották, ahol a hét szabad művésze

tet /septem artes liberales/ is oktatták. Az ezekben az iskolákban szerzett ismeretek elmélyítésére a XII. század végétől a hazai papság a nyugat-európai káptalani iskolákból ekkor kifejlődő egyetemeket látogatta. Igaz, hogy itthon is tettek kísérletet uralkodóink egyete

m alapítására, azonban ezek igen rövid életűek voltak és igy a kor színvonalán álló tudást továbbra is a nyugati és olasz egyetemek biztosították, A teológiai ismereteket főleg Párizsban és Bécsben, a jogi- és bölcsészeti tudást viszont döntően Krakkóban és az olasz egyetemeken - Bologna, Ferrara, Padova — szerezték meg. Az oktatásnak ez a struktúrája fennmaradt egészen a XVI. század első harmadáig. Változás addig inkább az iskolát végzettek számában és alkalmazási körülben jelentkezett, amennyiben — már III. Béla idejében is, de főleg az Anjouk korára — az egyházi iskolákból kerültek ki azok az Írástudók, akik nem az egyházi életet választották élethivatásuknak, hanem