Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
H
HÖR - 35-'* a magyarral /vö. Zrínyiek, Frangepánok/, s külön horvát, rendi gyűlé sekre /sabor/ a XV, századtól kezdődően került sor. Az Árpád-kortól /a közös horvát-szlavón bá n alatt/ gyakran együtt kormányzott Horvátország, Szlavónia ós Dalmácia sorsa a török korban már összefonódott, A horvát etnikum Szlavóniában is tért nyert, miközben a török pusztitás nyomán más balkáni népek /főként szerbek/ vándoroltak be jelentős számban. IX. József korában a "társországok" népessége 800 ezer fc körül mozgott. Közvetlenül a mohácsi vész után e társországok legnagyobb része török uralom alá került, illetőleg egy részén katonai határőrvidé ket szerveztek. Mikor a területek a török uralom alól felszabadultak, a területi kérdések rendezésre szorultak. A török uralom alatt a Dráva-Száva közti keleti területek hajdani magyar lakossága majdnem teljesen kipusztult, s az osztrák katonai hatóságok e Pozsega, Valkó, Szerém megyékből álló részt Alsó-Szlavóniának nevezték, Noha a magyar országgyűlé sek követelték e területek visszacsatolását, azt Mária Terézia akként valósította meg, hogy kivette ugyan a megy éket a katonai közigazgatás hatósága alól, de közigazgatásilag a horvát-szlavón bán hatósága alá rendelte, s azt a horvát közigazgatás és igazságszolgáltatás /horvát Ítélőtábla és báni tábla/ irányítása alá helyezte. Mégis az egész feudális korban e megyék követeket küldtek a magyar országgyűlésre. — Ugyanakkor Horvátország területe megnőtt: hozzászámították a régi szlavóniai /ekkortól; felső-szlavóniai/ öt vármegyét. A XVIII, századtól kezdve fokozatosan Bécshez közeledő horvát rende k az 179o-91. évi országgyűlésen kerültek először összeütközésbe a magyar' nemze ti követelésekkel /a nyelvhasználat és -- mint tisztán katolikusok — a protestán s vallásszabadság kérdésében/, hiszen maguk is az önálló nemzetté válás útját keresték. Végeredményben a magyar 1848/149-65 forradalom és szabadságharc első fegyveres támadói között szerepeltek /Jellasics/. "Hálából" a Habsbur-