Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
AKÓ - 18 AK Ó: A feudális korszakban használt űrmérté k. folyadékok és gabona mérésére. így terjedhetett ki a neve egy földesúri gabonaadóra, az ún. akógabonára, amely — a kilence ddel szemben -- a mindenkori termés mennyiségétől független, egyszer s mindenkorra megszabott átalányadó volt, és a kilenced kötelező bevezetése után is az ország számos részén ahelyett — s annál kisebb mennyiségben -adták a jobbágyok. A kései feudális korban igy maradványként élt az akószolgáltatás a jászo k s a kuno k földjén, "alamint a nyugat-dunántúli területeken. AKOLKERTBS FAL U: lásd fal u. AKT A: Az újkori közigazgatás jellegzetes irategyüttese, amely egy meghatározott tárgyra vonatkozó hivatali ügy elintézésének teljes folyamatában keletkezett iratokat foglalja magába. /A latin "acta" szó többesszámú a— lak, annyi mint 'cselekedetek, tettek'./ Az akta kialakulása a rendi, majd az abszolút monarchi ák hivatali bürokráciájának megjelenéséhez kapcsolódik, amikor már nemcsak a végső, kimenő intézkedést rögzitették egy oklevé lbe, hanem a belső ügyintézés is Írásban történt. Ez fejlődött azután az azonos tárgyú iratoknak egy iktatószámmal ellátott aktába fogásához, s igy az iktatókönyvek segítségével a kérdéses ügy — későbbi folytatása esetén is — bármikor elővehető volt. Az akták és nyilvántartásuk kifejlett hivatali apparátust követelő szervezete együtt járt a kancelláriá k differenciálódásával, azaz azzal, hogy a centralizált állami szervek /kormányszékek / mindegyike kialakította a maga kiadványozó segédhivatalát. Ez Magyarországon 1526 után kezdődött, az akták iktatott kezelése pedig a XVIII, század második felében honosodott meg a kormányszékekben, A vármegy ék és váro sok, valamint a gazdálkodó szervek a tőkés korszakban léptek az államliivatalok nyomdokaiba, s az akta nálunk tipikusan a polgári korszak termékének mondha-
