Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
- 15 AB S Z legzetesen hosszabb időszakra nézve, mint a tőkés jellegűek. Azután -- minthogy a feudális mezőgazdaság determináns szektor volt a cé hes és háziipa rral szemben -- ezek a szekuláris agrárdepressziók maguk után vonták az ipar és a kereskedelem hanyatlását is. Végül a feudális krizisek csak korlátozottan tekinthetők túltermelésből fakadóknak, mert bár demográfiai /a fogyasztóképes lakosságot érintő/ hanyatlással kapcsolódtak össze és a nem-mezőgazdasági vásárlóerő szűkössége is szerepet játszott megjelenésükben, de a feudalizmusban mégis csak lassan hóditott teret a pia c által orientált termelés. Másrészt azonban: ezen agrárválságokból a kilábalást mindig az ipari előrelépés és a piaci fejlődés egy-egy újabb foka biztosította — a XVII. századi krizis viszonylatában már egyenesen a tőkés formák felé. /Ez legkorábban és legteljesebben Angliában következett be, Magyarországon és Kelet-Európában a XVIII. század közepétől, ám akkor is a nyugat-európai külkereskedelmi lehetőségekre támaszkodva./ AGY Ú: lásd tüzérsé g. AJANDB K /rounera, muneralia, máskor victualia = konyhai élés/: A .jobbágytele k s a telek szerint adandó jobbágyszolgáltatások kikristályosodása után megjelent fogalomcsoport, amely a földesúri terményjáradék azon részét foglalta magába a XIV. századtól kezdve, amik kivül maradtak a legfontosabb terményekből /gabonából, borból/ járó kilence d. ak ó. illetve hegyvá m körén, E kisebb, javarészt állatból vagy állati termékből szedett szolgáltatás minden országos szabályozás nélkül, a helyi termelési struktúra és az évszázados szoká sok sokfélesége szerint folyt be a földesúr udvarába. Adtak a jobbágyok ezen a cimen marhát, disznót, baromfit, tojást, vajat, sajtot, vadat, halat, kenyeret és kalácsot, sőt háziipa ri terméket — persze nem mindegyikük mindent, Gyakran nem háztartásonként szolgáltatták az ajándékokat, vagy azok nagyobb tételeit, hanem az egész fal n e-
