Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

F

- 229 FEGY alsószintű /fal

usi. illetve váro

si/, valamint a földesúri és az egyházi bíráskodási szervezetet a feudális korszakban lásd az alábbi címszavaknál: ispá

n, vármegyei törvényszé

k, szolgablrá

k, szász széke

k, székely széke

k, szabad királyi városo

k, városi önkormányza

t, falusi bir

ó. esküdte

k. úri sz é

k, sz ont szék e

k . FEI.'DU

M: A magyarországi lati

n nyelvben — bizonyos fokig eltérően a nyugat-európaitól — két értelemben fordult elő ; 1. Hűbéri adománybirto

k. amelynek öröklési jogát az adományozó /nálunk lényegében a király/ már nem korlátozza közvetlenül, annál inkább a nemesi nemzetsé

gi szokásjo

g. illetve törvén

y /lásd ősiség

/. 2. Bérelt földbirtok. FILI

A: A latin szó eredeti értelme: leány, történeti vonatkozásban a középkori lati

n nyelvben: leányegyház, fiókegyház. A filiák az egyházközsé

gen /parochia, plebania/ belüli kisebb egységek, amelyeknek nincs saját külön plébáno

sa , hanem a plébánossal rendelkező anyaegyháztói függ, attól nyeri vallási gondozását s egyházi irányítását, FINÁNCOLIGARCHI

A: A "finánc" /= pénzügy/ és az "oligarchia" /= kevesek uralma/ latin, illetve görög eredetű nemzetközi szavakból kialakult társadalomtörténeti kategória, amellyel a nagyburzsoázi

a soraiból is kiemelkedő monopolista ban

k- és iparikereskedelmi tőkése

k összefonódott csoportját jelöljük. Magyarországon már a századforduló idején elkülöníthető volt az a mintegy loo finánctőkés család, amelyeknek a gazdasági hatalma a két világháború között csak tovább nőtt. Ekkorra a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank két nagy érdekcsoportja; az Ulimann, Kornfeld, Vida-Perényi, illetve Lánczy, Weiss, Chorin, Matuhner, Biró, Fellner, Goldberger családok, melyek házasságok révén is kapcsolódtak egymáshoz, a magyar ipari és pénzvilág felét