Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

A

AGR - 12 — A mezőgazdaság erőteljes védelme esetén ellenkező irányú eltolódás is előfordulhat, ilyen esetben alakul ki az ipari oll

ó. AGRÁRPROLETARIÁTU

S: A mezőgazdaságban dolgozó bórmunkásság; osztályhelyzetét tekintve a munkásosztál

y része, de életmódjában, mentalitásában részben még paraszti jellegű réteg. — Magyarországon 1848 előtt már a paraszti lakosság mintegy 60 $-át tették ki a zsellére

k. akiknek a iobbá;ryfelszabadi tá

s után csak egy része tudott -- pl, a legelőelkülönözé

skor kapott földekkel -- a kisparasztság sorai között megkapaszkodni, jelentős hányaduk a továbbélő nagybirto

k nyomása alatt, valamint a fejlődő tőkés árutermelé

s további differenciáló hatására mezőgazdasági bérmunkás lett. Az ipar egyenetlen fejlődése, igy a munkaigényes textilipar lemaradása, valamint a mezőgazdasági gépesítés hiánya egyaránt segitett "röghöz kötni" az agrárproletáriátust, amely maga is változatos életvitelű csoportokat foglalt magába: gazdasági cselé

deket. suromáso

kat. uezei napszámoso

kat. Ez a szorosan vett agrárproletáriátus a XXX. század végéig egyre növekvő számmal a népesség több mint 1/4 részét tette ki /l,95 millió kereső, családtagokkal: 4,66 millió/, s csak a századforduló után csökkent arányuk 25 % körülire — inkább a nők kiválása, mint a váro

sba vagy külföldre vándorlás miatt. A tulajdonképpeni mezőgazdasági munkásság mellett pedig létezett egy félproletár tömeg /az agrárlakosság 15 5&-a/; olyan törpebirtokos paraszto

k, akik kis földjük müvelése mellett időszakos bérmunkák vállalására kényszerültek. Ebből a falusi proletár és félproletár rétegből verbuválódott lényegileg az erdei, vasú

t épi tő, épitőipari és hajómunkások, valamint a kubikoso

k már részben ipari jellegű munkát végző, de többnyire továbbra is paraszti környezethez kötődő kétlaki csoportja. Az ipari munkássá válás lehetőségeit az indusztrializáció mérsékelt sebessége mellett a felsorolt mezőgazda-