Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
- 13 AB S Z sághoz és iparhoz kapcsolódó munkaalkalmak jó részének időszakos jelloge is akadályozta, a válságok pedig a már megtett útról is jelentős tömegeket kényszeritettek visszafordulásra. A nagylétszámú olcsó munkaerő /az első világháború előtt a mezőgazdasági munkásság csak félannyit keresett, mint az ipari/ maga is gátjává vált a gépesítésnek, ugyanakkor forrásává a nyilt tereken ácsorgók "embervására— inak" és kivándorlásnak. ' Az agrárproletariátus két nagy csoportjának, a gazdasági cselédeknek és a napszámosoknak a helyzete az első világháború után mitsem változott. Létszámukat ugyan valamelyest csökkentette a Nagyatádi-földreform /kisebb országterületen 780 ezerre, a kereső népesség 25 a alá/, ugyanakkor viszont a háború utáni, majd az 192-9-33-as gazdasági válságok még inkább csökkentették az ipar felszivóképességét és megszűntek a nagy kubikosmunkák is, A krónikus agrárválsá g folytán még 1935-ben is 15o ezren voltak közülük munkanélküliek, a munkabérek pedig az 1929. évi szint 7° 5&-a körül mozogtak. Az agrárproletariátust az 19^5« évi földrefor m, majd a kollektivizálá s, a gazdasági háttérben pedig a szocialista iparosítás számolta fel. AGRÁRVÁLSÁ G: Szűkebb -- ám szélesen elterjedt -- értelemben a tőkés mezőgazdaság túltermelési gazdasági válsága. Mivel az agrárszektor a társadalmi munkamegosztás általános rendszerének része, a kapitalizmusban e területen is érvényesül az újratermelés ciklikussága. De az agrárválságoknak két csoportja ismeretes: az ipari krizisekkel nagyjából párhuzamosan zajlóké és a lo-25 évig elhúzódó agrárválságoké, sőt az előbbieknek is vannak az egyéb termelési ágak túltermelési válságaitól eltérő sajátosságaik. — Ezek egyrészt természeti, másrészt társadalmi tényezőkkel vannak kapcsolatban. A hosszú termelési periódus, valamint az önellátást is biztosító kisárutermelés, más esetben a tőkés bérlők stabil l'öldjáradé k-, földad ó-terhe kétfelől meghatározza, hogy a
