Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

E

EPI - 156 dalom aranykora Erdél

yben bontakozott ki a XVII. században; Kemény János, Bethlen Miklós önéletírásai kiemelkedő példák erre, EPISCOPU

S /latin/ = püspö

k, EPISZTOL

A; A görög szó eredetileg küldeményt jelent, — Az episztola mint irodalmi műfaj tág értelemben az irodalmi levél kategóriájával azonos, így magába foglalja prózában irt formáit, valamint a verses levelek két típusát: a képzelt személyhez irt ún, heroidát és a valóságos emberhez szóló — bár nyilvánosságnak szánt -- szorosabb értelemben vett episztolát. Az irodalmi leveleket a mindennapi magánlevelektől /latinul: missili

s-éktől/ egyfelől éppen publikálási, sőt gyakran tanitó, meggyőző célzatuk, másfelől, de ezzel összefüggésben, választékosabb, irodalmi szabályokhoz kötött stílusuk különbözteti meg. Ezen belül az episztolák egyéni, illetve korokhoz kötött stilusa a gáláns könnyedség és a klasszikus-klasszicista hűvös józanság között váltakozhat, — Az episztola sokkal inkább az irodalomtörténeti, mint a történettudományi kutatás tárgya, illetve forrása, szemben a missilis-ekkel, ERDÉL

Y /románul Ardeal, Transilvania, latinul Ultrasilvania vagy Transsylvania, németül Siebenbürgen/: Nagy kiterjedésű földrajzi-történeti táj, a Kárpát-medence délkeleti részén, A honfoglaló magyarok gyér bolgárszlá

v lakosságot találtak Erdélyben, Tartósan a X, században az Alföldről kiindulva a Szamos, Sebes-Körös és Maros völgyein bevonulva szállták meg. Erről tanúskodik Erdély magyar neve is, mely a központi magyar tájszemiélethez igazoldva "erdőelőtti", "erdőntúli" területet jelent /Erdőelve/, valamint a mai román név előzménye; a középkori magyarországi lati

nságban Transylvania, Tudniillik a XI, században keleti és déli vidékei a gyakori ku

n és beseny

ő becsapások ellen védőgyepüt és gvemielv

ét alkottak, s ennek kapcsán