Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
E
- 149 DÉZS kétágú szarvból álló — faekék az ie, I, évezred elejéig uralkodtak, ettől kezdve a görög-római antikvitásban már vaspapuosos faekéket használtak az ottani laza talajokon. Ezek még nehezebb, bonyolultabb, kerekes taligával felszerelt változatukban is csak túrták, s nem forgatták a földet; következésképpen egyszer keresztben, egyszer pedig hosszában kellett szántani, Európa északi, kötötebb talajú tájain — ahová az emberi fejlődés súlypontja a feudalizmus kialakulásától áttevődött — már korán kisérletet tettek az ekevas méreteinek növelésére, az előtte elhelyezett függőleges vas /a csoroszlya/ alkalmazására, s ez a tipus a Római Birodalom isz, IX, századában is ismert lett, A kulcsfontosságú újítása azonban ennek az ún, nehézekének a földet megforgató kormánydeszka felszerelése volt, amely ha fából is készült, jóval hatékonyabb megművelést tett lehetővé a korábbi túró-karcoló ekéknél, többek között a gyomtalanítás révén, /Latin nevük "carruca" volt a túró " aratru m"-tól eltérően,/ A forditó nehézeke nemcsak technikai konzekvenciákkal járt /elkerülhetetlen taliga, szügyhám a lovakon — bár igába fogott ökrökkel elterjedtebben szántottak/, hanem hozzájárult a hosszanti, mert keresztbe már nem szántott parcellák két- s méginkább háromnyomásos müvelé séhez, erdők s mocsarak helyén irtá sföldek feltöréséhez, sőt társadalmilag a parasztsá g differenciálódásához is, minthogy csak a leggazdagabbak tudták kiállítani már a szükséges 4 lovat, 6-8 ökröt. Ez az eketipus E-Franciaországban /talán frank birodalmi előzmények után/ a IX-X, században kezdett terjedni, s innen tört utat Kelet felé, úgyhogy Magyarországon a XII. vagy a XXII, században jelent meg, A teljes egés^ónen fából készült forditó /ágy-/eke e tipusa a XVIII, századig egyeduralkodó volt, ettől kezdve terjednek a vaskohászat fejlődésére alapozódó újítások: az ekefej helyett fémlap, a mögöttes ún, ekefej eltűnése, majd vasból készült lassan a kormánylemez is. Az ipari forradalom kibontakozása vezet el a XIX, század első felében — angol és amerikai centrumokból — a félvas, majd teljes egészében vasból készült ekékhez. Sőt jön az acél is, s kiala-