Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

E

EKE - 15o kul a cserélhető alkatrészekből álló eketipus, ahonnan már csak egy lépés az ún, egyetemes eke, melynél az ekevas helyébe más talajművelő eszközök is felerősithetők. Az egyetemes eke a specializált ekefajták útját egyengette; megszülettek a XIX. század végére a gyomix'tó, a burgonyakiszántó, a szőlőraüvelő stb, ekék, a kultivátor, A vontatás a tőkés kor vasekéinél egyre inkább gőzerejü: kétlokomitivos billenöeke csörlős ide-oda húzásával vagy egy gép magánvontatásával. Végül az utóbbi rendszer honosodott meg, véglegesen a belső égésű /főként Diesel-/motorokra való áttéréssel. A magyar mezőgazdaság a kései feudális korban lemaradt a nyugati új eketipusok alkalmazásában; még a túróekék is elterjedtek voltak a XVIII-XIX, századokban a kárpáti tájakon, elsősorban Erdél

vben, de a Drávától délre is. Közben a nagybirto

kokon megkezdődnek az első hazai tökéletesitési kisérletek is a nehézekén, az l82o-as évektől pedig megjelennek a félvasekék. Ám arányuk még 1855-ben is csak lo $ körül mozgott, és ezt követően zajlik a könnyű- s nehéz faekék háttérbe szorulása a félvas- /sőt az utóbbiakkal is szemben/ a vasekék ellenében. Az élen végig a nagybirtok járt, a középbirtokkal együtt aztán a gazdagparasz tsá

g követte azt a modernizálásban, mig a szegény-parasztsá

g még századunk első felében is félvas-, olykor faekékkel kellett hogy beérje. Végül magyar találmánnyal lehet zárni az eke eddigi fejlődését; az 1968-tól sorozatgyártásra került Szabó-féle görgős ekével, amely a szántóvas s a tárcsás csoroszlya mögött elhelyezett görgők révén még porhanyitja és forgatja is a felszántott földet. EKEALJA FÖL

D /aratrum/: lásd hos szín ér t ókek. területin i'-rt éke

k. LKS

Z = Et t;lközi Szövetsé

g. ELEMI ISKOLÁ

K: Ezen a néven a Helytartótanác

s által