Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

E

EGY - 148 egység, amelynek élén a püspö

k áll, A püspökség vagy egyházmegye területe espere

sségekre oszlik. Több egyházmegye területét érse

kséggé /egyháztartománnyá/ vonhatják össze. Az egyházmegyei kormányzat alá tartoznak a területén működő egyházi intézmények, szervezetek és mindenekelőtt az egyházközsé

gek. A katolikus egyházmegyék kialakitása a magyar .államszervezéssel egyidőben zajlott; Szent István alatt lo püspökség alakult, majd ezekhez a XI-XII. század fordulóján a zágrábi és a nyitrai egyházmegyék csatlakoztak. Aztán a XVIII. századtól napjainkig többször átalakították területüket, miközben új egyházmegyék is létesültek; lényegében az esztergomi ós az egri érseksé

g területéből, A reformátu

s és evangélikus egyházba

n az eg; ;ázmegyék a /püspöki és világi főgondnoki vezetés alatt álló/ egyházkerületeknek, a szuperintendenciáknak az alkotórészei. Tehát itt a katolikus esperességeknek megfelelő középszintű egységek, élükön a protestáns espere

sekkel, illetve gondnokokkal /világi felügyelőkkel/, — Az unitáriu

s egyházmegyének egyházkör a hivatalos elnevezése, EGYSÉGES JOBBÁGYSÁ

G: lásd jobbágysá

g. EGYT

ELKES NEMESE

K = kuriális nemese

k. EJÁL

E

T

: A történeti irodalomban általában a vilá.ie

ttel, a török közigazgatás legnagyobb egységével azonos értelemben emiitik. Pontosabban a vilájetnek /a területi egységnek/ a kormányzata, kormányzati intézményeinek rendszere volt az ejálet. EK

E: A neolitikum legkorábbi szakaszaitól meglévő ásóbotot, majd kapát az le. IV, évezredtől, a bronzkortól kezdve váltotta fel Elő-Ázsiában, aztán É-Afrikában és Európában az ökörvontatta eke, amelynek fejlődő típusai ettől kezdve a földművelés alapvető eszközeivé váltak, A legprimitívebb -egy eketestből, vonórúdból /gerendelyből/ és az egy- vagy