Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
E
EGY - 146 sárospataki és debreceni kollégiu m szinvonalas képzést nyújtott, de mégiscsak főiskol a-jelleggel működött. Tartós eredményre végül a jezsuit a Pázmány Péter 1637. évi nagyszombati egyetemalapítása vezetett; tág értelemben vett jogutódjában, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen ma is tanítanak Budapesten. Az egyetemi oktatás jellegében és tartalmában a modern kor felé mutató minőségi változás a felvilágosodás időszakában következett be. Tért hóditott a nemzeti nyelvű tanítás, kialakult a szeminárium, a laboratóriumi gyakorlat, a hallgatókat immár bebocsátották a könyvtárba, s az egyetemek tudományos alkotómühelyekké kezdtek válni. A fakultások szaporodásával és átalakulásával az egyházi jelleg lépésről -lépésre háttérbe szorult, nem beszélve a részben teljesen új műszaki, természettudományi egyetemek — Magyarországtól eltérően ezek majdnem kizárólag főiskol ák voltak — létrehozásáról. Ugyanakkor az állami irányítástól korábban viszonylag független egyetemek az abszolutizmu sok majd a polgári államok korszakában fokozatosan "királyi" és "állami" egyetemekké alakultak,mint Magyarországon a nagyszombati egyetem Mária Terézia uralkodása alatt, EGYETEMI -MAGÁNTANÁ R: Olyan szakember, akinek az egyete m valamely tudományág egy speciális területén végzett tudományos munkássága alapján engedélyt ad arra, hogy saját tárgyköréből előadásokat tartson az egyetemi tanrend keretében, Az engedélyt magántanári képesítés /habilitáció/ előzi meg, amelynek fontos része a kar tanári testülete előtt tartott próbaelőadás, E képesítés lényegét tekintve Magyarországon 1951-ig az egyetlen tudományos minősítés volt. Egyes egyetemi magántanárok további számottevő tudományos munka és legalább lo félévig tartott egyetemi előadások után elnyerhették az egyetemi címzetes nyilvános rendkívüli tanár cimet. Nálunk az egyetemi magántanárság 1948 után megszűnt.
