Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
C
- lol CÉH Budán a kontárok száma a XVIXI» században meghaladta a mesterekét/. Másrészt a gyenge céhszervezet kevesebb akadályt volt képes gördíteni a maga részéről a tőkés rnanufaktur aipar elé, sőt gyakran céhszervezeti keretek kihasználásával /céhesek bedolgozása, anyacéhnek alárendelt oéhmunkások/ találkozhatunk e téren. A kártoló és fonógé pek első használói között ott voltak a oéhes iparosok, A céhek élén szervezetileg egy-két céhmester állt, akit á mesterekből álló céhgyülés választott általában egy évre. Mellettük szerepeltek még "mivlátó mesterek", azután dékánok — másnéven atyamesterek —, a legények felügyelői, A közös gyűlések a nyersanyagbeszerzés, az eladás, a legényfelvétel stb, ügyeit tárgyalták, itt hozták a oéh statutun iokat, A céhek közös vagyonnal rendelkeztek, a pénzt, céhedényeket diszes ládában őrizték, de lehettek közös földjeik, házaik is. Első fokon bíráskodtak tagjaik felett, de azok életmódját is megszabták. Vallási és városi katonai szervezeti egységet is képeztek, A céheket Magyarországon az 1872:8,tc. szüntette meg, helyükbe az ún. ipartestületeket szervezték. Az egykori céhesek tőkés és szocialista korban dolgozó "utódai" városi és falusi kisiparosként a világon mindenütt minőségi és ja— vitó-szerelő igényeket elégítenek ki, amelyeket a manufakturális és gyári tömegtermelés nem tehet meg, illetve ha előre is tör e téren, akkor is újratermeli magasabb szinten. CÉHES KÉZMŰVESE K: A középkori városi polgárság nak a céhe k keretei között ipart üző lakossága, amelyet a köztudat a patriciu s városvezetők és a jogtalan plebejuso k közötti középvagyonú népességgel szokott azonosítani. Ez a hazainál fejlettebb nyugat-európai váro sokban, ahol az iparosok a városlakók Uo-5o $-át tették ki, valamelyest közelit a valósághoz, Magyarországon azonban — 1/5, ritkán l/k iparüző-aránnyal — távol áll tőle. Egyrészt az iparosok között egy-két vagyonos patricius és sokkal több szegénysorsú is akadt, másrészt a háztulajdonosokkal azonosítható középva—