Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

C

- 99 CSAT CASTRU

M /latin/ = vá

r. CÉHE

K: A virágzó középkor árutermelé

sének fejlődését, de annak korlátozottságát is tükröző érdekvédelmi szervezetek egy-egy iparág kézművesei számára. Céljuk, hogy privilégiu

mokkal monopolizáljanak egy többé-kevésbé körülhatárolt városgazdasági körzetet, védekezzenek a kereskedők szállitotta idegen áruk, a váro

sba beférkőző vagy közülük kiemelkedő iparosok — külső és belső — konkurrenciájávai szemben, s bizonyos korlátok között nyersanyagvásárlási és késztermék-eladási monopólium biztositása. A céhszervezke— dés igénye adott ipari fejlettségi fokon szükségképpen jelentkezik, amikor az ipari termelés kinálata és kereslete — amelyet korlátoz a feudális népesedési, mezőgazdasági, technikai fejlődés — nagyjából fedi egymást, A kiformálódott piac stabilizálásának persze vannak a formális céhalakulást megelőző lépcsőfokai; csak vásárlási vagy eladási előjog biztositása, közös utcákba település, vallási jellegű "communitas et frátérnitas". Ilyen kezdemények Magyarországon a XIII, század végétől tűnnek fel, az első kialakult céhek pedig 1376-ban /Pozsonyban és az erdélyi szás

z városokban, még a XXV, század végén Debrecenben is/, de a városi céhszervezkedés virágkora nálunk — Ny-Európához képest erős késéssel, s majd láthatóan: torzulásokkal — a XV. század. Elsősorban azok a mesterségek szerveződnek céhekbe, amelyek tömegszükségletet elégitenek ki, illetve ahol az eladási lehetőséget fenyegető versenytársak is hamarabb jelentkeznek: mészárosok, pékek, vargák, timárok, szijjártók, nyergesek /a specializált bőrmüvesek/, kovácsok és a belőlük kiváló lakatosok, kardcsiszárok, bognárok-esztergályosok-asztalosok, fazekasok, ötvösök, posztókészitők, néhol külön takácsok, 1526 előtt még csak az elkülönült 6o-7o iparágnak mintegy harmada alkotott céhszervezetet, akár csak a szabad királyi váro

sokban. — A céhek, amikor közvetlen érdekeik vezérlik őket, eleinte elősegitik az ipari fejlődést, A gondos szakszerű