Soós Imre: A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Eger, 1958)
2/ Telekfogainak és birtoklásformák 1711-ig
- 11 mégis a Jobbágy az irtáaföldekkel csaknem szabadon rendelkezhetett, azokat tőle sem a faluközösség, sem annak bármely tagja el nem vehette, azokat a jobbágy szabadon eladhatta,elcserélhette, elzálogosíthatta, megterhelhette,gyermekeire hagyományozhatta, szóval a telki földek feletti korlátozott ren delkezésl jogát messze meghaladó szabadsággal tarthatta azo kat egyéni birtokában. A földesúr szőlőhegyein fekvő jobbágyszóló k felett is hasonló széleskörű rendelkezési joga volt a jobbágynak,a szőlők sem tartoztak a telekszervezethez. A szőlőtelepítés során a jobbágy még nagyobb munkát, még több tőkét fektetett be , mint az irtásföld létesítése alkalmával. A szőlőt és irtás földet ezért is nevezték "szorgalmi" -industriális- földnek.A szőlőföld forgalma is szabad volt a jobbágyok és másrendttek f között. 6' A jobbágy a telki földeken, valamint az általa létesített irtás-és szőlőföldeken kivül a földesúr majorsági föia jelt vehette bérbe, esetenklnt megállapított időre és bérleti feltételek mellett, más falvak határában használhatott zálogos vagy dézsmás stb. földeket.Ezek azonban a jobbágy anyagi helycetét nem érintették oly döntő módon, mint a telekföldek és irtásföldek, azok tárgyalása kivül esik jelen munka célkitűzésein, ezért az alábbiakban csak a telki földekről és ir tásföldekről lesz szó. A Jobbágytelki földek és kaszásrétek, az irtásföldek és rétek rendszerint nem egy összefüggő tagban,hanem nagyszámú apró parcellákra tagoltan és több dűlőbe n szétszórtan feküd tek a határban. Haga a faluhatár is nyomásokr a,fordulókra.vetőkre -calcatura- réglesen mezőkre, járásokra -campus-oszllk. Az úrbérrendezés előtt a klshatáru falvakban általában háromnyomáso s, a nagyhatáru falvakban inkább kétnyomáso s gazdálkodás divatozott. A nagy Tisza-menti térségeken legtöbbsztt- nyomásnélkül i, azaz egynyomásos, osztatla n a határ. A háromnyo másos rendszerben az egyik nyomást őszi gabonával, a másikat
