Heves megye községeinek iratai 1808–1944(–1978) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 11. (Eger, 2004)
A községek önkormányzata
125 személyzet kiegészült a vágóbiztossal, a községi kézbesítővel és a faiskolai kezelőjével. A szolgaszemélyzet ugyancsak bővült, mégpedig a körjegyzői postással és a faiskola munkással. Raktári jegyzék 1. Képviselőtestületi jegyzőkönyv (mutatóval) 1925-1940 2. Iktatott iratok 1944 3. Mutatókönyv 1944-1945 Terjedelem: 2 kötet + 1 dosszié = 0,09 ifm V-289 Verpelét nagyközség iratai 1935 Történeti áttekintés 1883-ig a Tarnai, akkortól az Egri járáshoz tartozott. 1798-1886 között mezőváros, majd 1886-1950 között nagyközség jogállású lett. Jegyzője egyúttal ellátta a szomszédos kisközség, Tarnaszentmária jegyzői teendőit is. 1895-től önálló anyakönyvi kerület, melyhez szintén hozzátartozott Tarnaszentmária. Lakossága 1869-ben 3309, 1880-ban 2872, 1890-ben 3082, 1900-ban 2860, 1910-ben 3283, 1920-ban 3930, 1930-ban 4127, 1941-ben 4193 fő volt. A község területe 1886-ban 9238 kat. holdra terjedt ki. Külterületi lakott helyei voltak: Alsómagyala, Felsőmagyala, Jakabdombpuszta, Malom tanya, Mátrai tanya, Sztárai tanya, Tölgyes tanya és Túrómezei tanya. A községi szabályrendelet 1872-ben a képviselőtestület létszámát 40 főben szabályozta, melyet a megyei közigazgatási szakosztály véleménye alapján 34 főben véglegesítettek. Minden negyedévben rendes ülést kellett tartaniuk. 1887-től a képviselőtestület 32 rendes és 8 póttagból állt. Rendes közgyűlést kettőt kellett tartaniuk, tavasszal és ősszel, a megyei közgyűlés előtt legalább egy hónappal. A képviselőtestület létszáma 1903-ban tovább csökkent 28 rendes és 7 póttagra. A rendes tavaszi ülést februárban, az őszit pedig augusztusban kellett megtartaniuk. 1931-től a képviselőtestület 40 fősre bővült. Évente továbbra is két rendes ülést kellett tartaniuk, tavasszal és ősszel, de ezek pontos időpontját nem határozták meg. Az elöljáróság 1872-től a bíróból, a másod- vagy törvénybíróból, négy tanácsbeliből, a pénztárnokból, a közgyámból és a községi jegyzőből állt. A segédszemélyzet tagja a segédjegyző és az okleveles szülésznő volt. A szolgaszemélyzet két hivatalos szolgából vagy kisbíróból, a bel- és a mezei rendőrből és 3 fogadott éjjeliőrből állt. 1887-től a tanácsbeliek száma hatra változott, és az elöljáróság tagja lett a községi körorvos is. A segéd- és mellékszemélyzet a jegyzőgyakornokkal (községi írnok), a kézbesítővel és a halottkémmel bővült. A segédszemélyzethez sorolták a mezei és a belrendőrt is. A szolgaszemélyzet nyári időszakban két éjjeliőrrel gyarapodott. A tanács annyiszor volt köteles ülést tartani, ahányszor azt a község ügyei szükségessé tették, de azt előírták, hogy minden hónapban egy ülést legalább kellett tartaniuk. 1903-tól a segédszemélyzet tagja lett a vágóbiztos is. A szolgaszemélyzethez sorolták a négy mezei őrt, akik télen az éjjeliőrséget is teljesítették. 1931-től az elöljáróság az adóügyi jegyzővel, a községi állatorvossal bővült, a tanácsbeliek száma pedig nyolc főre emelkedett.
