Heves vármegye iratai 1304–1944 (1957) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 5. (Eger, 2000)
IV-1 /b Közgyűlési iratok IV-l/b KÖZGYŰLÉSI IRATOK 1304-1849 Történeti áttekintés Az állagot Liszkay Miklós, a megye első levéltárosa alakította ki 1768-1774 között, majd utódai folytatták. Az iratanyag 1768 előtt még több a megyegyűlések aktáinál. Képviselve van itt a nemesi vármegyének valamennyi központi és vidéki, egyszemélyes vagy testületi szerve - tehát a gyűlések, ítélőszékek, alispán, szolgabírák, számvevőség, pénztár, főügyész stb. de azért a döntő súlyt ebben az időben is a közigazgatási tárgyú iratok képezik. Bőven találunk itt magánszemélyek által levéltári megőrzésre elhelyezett iratokat is. A levéltár 1683 előtti iratanyaga elpusztult 1682-ben, Fülek várának ostromakor. így az 1683. év előtti nemesi közgyűlési iratanyag igen szegényes, mindössze 0,72 ifm (6 doboz). Ezek az iratok feltehetőleg később kerültek a levéltárba, s többségük idegen szervektől (más megyék, kormányszékek stb.) került ide. Heves megyei kiadványt vagy a megyéhez intézett beadványt alig találunk benne. Kis mennyiségű bűnper, határper, török pusztítások ügyében lefolytatott tanúkihallgatás, nemességigazoló okmány van közte. A lajstromozott iratok 1335-tel kezdődnek, de mindössze két darab eredeti Mohács előtti oklevél van köztük, melyek a Mohács előtti oklevelek gyűjteményében kaptak helyet (XV-5 fond). 1683-tól kezdődik a tulajdonképpeni Heves és Külső-Szolnok vármegyei anyag, a királyi kancellária, a nádor, a katonai főhatóságok rendeletei, Eger város vagy a községek kérvényei adó és porció, terményszolgáltatás, katonai beszállásolás, fuvarozás, neoaquistica ügyeiben. A megyei nótárius az akta hátlapjára rávezette az érkezés napját, és ha a nemesi közgyűlés elé került, a gyűlésen való kihirdetés tényét és annak időpontját. Az intézkedés szövege a jegyzőkönyvben van, az aktának csak hátiratán olvasható az elintézésre való utalás (indorsatio). A XVIII. század első felében is az indorsált kancelláriai rendeletek teszik ki az iratanyag túlnyomó részét. A megyei hatóságok saját kezdeményezésű aktáit az alispáni comissiók (megbízás), exmissiók (perbeni vizsgálatra, határvizsgálatra stb. kiküldetés) és a rájuk adott hivatalos jelentések vagy tanúkihallgatások képviselik. Az érdemi intézkedést kívánó, felsőbb rendeletre adott jelentést nem az iratfogalmazványon, hanem - teljes szövegükben - a jegyzőkönyvekben találjuk. A magánfelek beadványain is szűkszavú hátirati elintézés a gyakori. A megye a neki alárendelt személyekkel - pl. jobbágyokkal, jobbágyközségekkel - csak szolgabíráin keresztül levelezett. A tekintélyesebb magánfél már tetszetősen megfogalmazott választ kapott, s ennek szövege is csak a jegyzőkönyvbe lett bejegyezve. Más megyebeli hatóságokkal, más megye területén lakó magánszemélyekkel az illetékes vármegye gyűlésein keresztül történt a hivatalos érintkezés. Mindezek ellenére az iratok jelentős része nem kapott indorsatiot még a XVIII. század első felében sem, mert ezeket nem a közgyűlés vagy a részgyűlés tárgyalta, hanem a vármegyének más szervei intézték el. Nagy tömeget képviselnek a megyei adószedői hivatal adókivetési iratai, dicalis és taxás összeírásai, a katonasággal érintkező comissarius (katonai biztos) számvetései, beszállásolási tervezetei, egyes 37
