Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
74 XI-12 Hatvani Azbesztfedőpalagyár Rt. iratai 1912-1947 Történeti áttekintés A Hatvani Azbesztfedőpalagyár Rt. alakuló közgyűlése 1912. május 27-én volt Hatvanban a Gazdasági Bank Rt. dísztermében. A legnagyobb részvényesek Minarik János, Ring Gyula építési vállalkozók voltak, s az új részvénytársaság elnöke Minarik János lett, igazgatónak Ring Gyulát választották meg. A társaság alapvagyona 200 000 korona értékű részvényjegyzéséből indult, majd az alaptőke többszöri emeléséből állt össze. Az azbesztcementpala vízálló, éghetetlen, mesterséges, kőszerű termék, amelyet elsősorban épületek anyagául, könnyűszerkezetes építkezéseknél, falak és tetőzet készítéséhez használnak. A készítésének alapanyaga, az azbeszt, általában kovasavtartalmú ásványokból áll, amely hajlékony laza anyaggá bontható szét. Az azbesztpala gyártásához a bányából kitermelt, megtisztított, gyapjas anyagot használták. Az azbesztcementpala gyártásának két útja: a nedves és a száraz eljárás ismert. A nedves eljárás során a termék finoman foszlatott azbesztrostokat összekötő cementből készül, úgy, hogy a nyers azbesztet görgős malomban vagy vertikális foszlatógép segítségével elemi rostokká bontják, hollandi keverőfoszlatóban nagy mennyiségű vízzel, megszabott mennyiségű cementtel és esetleg ásványi festékkel egyenletes péppé keverik. Ismételt keverést és hígítást követően hengerszitagépeken a rostos és szilárd részeket a víztől elválasztják. A szitagépekről lekerülő nedves lemezeket vágógépekkel egyenesre szélezik, darabolják. A lemezdarabokat azután acéllemezekkel váltogatva, magas rakásonként hidraulikus sajtóban, nagy nyomáson, tömör szerkezetűvé sajtolják. Ebben az állapotban a rostokat összekötő cement megköt és néhány hét alatt megszilárdul. E fenti nedves eljrást az osztrák Hatschek 1900-ban találta fel és terméke Eternit néven vált ismertté. A másik, ún. száraz eljárásnál az azbeszt feldolgozása az előbbivel azonos, s ez esetben a cement száraz állapotban, szórással-fúvással kerül a hengerszitán keletkező nedves azbesztpapíros rétegei közé. Az azbesztfedőpalát rugalmassága, szívóssága, könnyű szerelhetősége és tűzállósága miatt vásárolták. A vállalat telephelye Hatvanban a Csányi úton épült fel. Az alapításkor a palagyár egy bizonyos Renner Gáspár és Fiai párkánynánai cég palagyártó gépeit állította üzembe. Az új vállalat megszerezte a gyártási jogát Gotthard S. "hallei mérnök által Magyarországon szabadalmaztatott licencének. Ennek alapján kezdett a palagyár építőlemezek gyártásával, valamint azbeszt palafedőlapok előállításával foglalkozni. A gyártelepen néhány épület létesült, köztük egy kb. 100 négyzetméteres csarnok, két további kisebb raktár, s egy 3 szobás lakás a főgépész számára. Az üzemben kb. 30-50 szakképzetlen munkás dolgozott két műszakban, és éves szinten mintegy 900 000 db azbeszt fedőpalát készítettek. A munkások több mint a fele nődolgozó volt. A palagyár irányítását mindvégig egy igazgató, valamint mellette két műszaki-adminisztratív vezető végezte. A palagyár helye közlekedésföldrajzi szempontból kezdettől előnytelen volt, ugyanis 4 km távolságra épült fel a vasúttól, mellyel nem volt közvetlen összeköttetése. Ezért minden fajta, a gyártáshoz szükséges nyersanyagot, és az előállított készterméket a vasúttól a telepig és vissza közúton kellett fuvarozni. Ez megnövelte a termelési költségeket, a fuvarszállítás költsége csökkentette a termelésből származó bevételeket. Az első világháború idején megnehezítette a normális termelést az anyaghiány. A palagyár külföldi alapanyagot használt, az azbesztet. Emellett a hazai cement beszerzése is nehézségekbe ütközött. Az azbeszt helyett cellulózzal gyártották a palát, amely természetesen nem pótolhatta a rugalmas rostozatú azbesztet. 10 4 1928-ban a hatvani cukorgyár tulajdonosai megvásárolták a palagyár részvényeinek a 90%-át, így gyakorlatilag ez a gyár is a Hatvany-Deutsch család birtokába került s maradt mindvégig, míg az üzem létezett. Az első világháború után sikerült a nyersanyagokat biztosítania és a meglévő nehézségek ellenére a gyár termelése, éppen az általános áruhiány közepette, fellendült. Az új tulajdonosok jól látták, hogy az üzem elhelyezése rossz, és ez hallatlanul megnöveli a termelési költségeket. Ezért megpróbáltak más megoldást keresni. Először azt tervezték, hogy a Budapest-Miskolc vasútvonalon a gyárteleppel szemben vasúti kitérőt létesítenek. Ezt azonban lehetetlenné tette a palagyár telkének mély fekvése. Másik megoldásként tervbe vették, hogy a cukorgyár mögött papírszisztémájú, ún. száraz eljáráson alapuló új azbesztfedőpalagyárat létesítenek, de végül is a várható költséges beruházástól elálltak. Ezen kívül problémák voltak az itt gyártott pala minőségével is, mely elmaradt az Eternit Gyár több rétegű, rugalmas termékei mögött. Technikai Lexikon, 1928. 1. 106. VÍGH Vilmos visszaemlékezése. Hatvany Lajos Múzeum, Doktay Gyula hagyatéka.
