Dézsmajegyzékek 1. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1548 - Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1981)
Egri völgy, gabona- és méhdézsma
- 54 tízes csoportokba szedve vízszintesen áthúzták őket az összeírás készítői (pl. III). A három számoszlop közül az elsőnek nincs külön fejrovata, a harmadikba rendezett kötölszámok "r(estantia)" felirat alatt sorakoznak, a rovátkáknak pedig "d" jelzésük van. Ki lehet számolni, hogy ez utóbbi vonások szorzószámok, melyekkel az összeírok a termésrovat első oszlopának köbölszámait szorozták meg, majd a kapott eredményhez egyszerűen hozzáadták a másik (restancia) oszlop adatait. Minden egyes adózó személynél az így nyert összeg adta meg a teljes bortermést, amint az a belőle kivett ötöd- vagy tizedmennyiségből visszaszámlálható. Abban az esetben, ha a szorzószámokból (a függőleges vonalkákből) egy adózónál 5, ill. lo összegyűlt— attól függően, hogy quintalis avagy decimális szőlőhegyről volt szó —■, a szorzat ötödé, tizede nyilvánvalóan azonos számértékű volt a termés első oszlopában szereplő mennyiséggel (a szorzandóval). Ebből a meggondolásból a decimáto- rok ilyenkor nem is írták fel még egyszer külön ezt a köbölszámot az ötödoJt, ill. a tizedek rovatában, ami első pillantásra nagyon zavaró ezekben a jegyzékekben. Az oldalankénti összesítésekbe persze már nemcsak a kisebb szorzatok tizedeit, hanem ezeket az éppenséggel jelentős dézsmatéte- leket is belekalkulálták. (Másként mi magunk sem szerezhetnénk róla utólag tudomást.) Az egész szisztéma világosabban látható, ha példán szemléltetjük (15A8. Nagytálya bordézsma- jegyzékének első oldaláról): T érmés Ö t d Megjegyzés szorzandó "d" restanci; (köböl) szorzó(köböl) köböl pint szám Georgius Ispán 2? Uiíi I lo 7 ő A 27 köbölt nem írta le (ismét) az ötödrovatban, Teljes 0 töd; $e azt hozzá kell adni 2? x é = 1Ó2 + lo = 172 köböl 3á ó a 7 köböl + ő pinthez. Ambrosius Domboro lo II 5.5 5 1,5 lo x 2 = 2o + 5.5 = 25,5 köböl Gregorius Balogh •• • • •• 2 1,5 Clemens Pooch 17,5 III 11 12,5 3 17,5 x 3 = 52,5 + 11 = 63,5 köböl A harmadik helyen lévő jobbágy példájából kiderül, hogy nem minden esetben alkalmaztak szorzőszámot (ill. csak egy vonást húztak), sőt olykor egyáltalán nem tüntették fel a termést. Ez viszonylag kicsiny dézsmamennyiségeknél fordult elő. E lajstromozási módszer gyakorlati hátterét nem ismerjük pontosan. Legfeljebb megkockáztatunk egy feltevést, azt ti., hogy a ternésrovat egyes tételei — a szorzandők és "restantia"-k — az egy-egy hordóba töltött must köbölszámát jelentik. Úgy képzeljük, hogy a dézsmaszedők előbb az egyforma szintre feltöltött hordókat számlálták össze a függőleges vonalak húzásával, végül a maradék került az utolsó hordóba, ill. a restancia rovatába. A restanciák köbölszámai valóban minden esetben kisebbek az előttük állá szorzandó értékeknél. Részben ellene mond feltevésünknek, hogy különböző szőlősgazdák teljesen feltöltöttnek számító- hordóinak borköbleiben jelentékeny eltérések mutatkoznak. Mégsem vetjük el teljesen elképzelésünket. Ugyanis az eltérések egy adott mennyiségi határon belül mozognak: itt pl. Nagytályán egy kivétellel 8,5 és 27 egri köböl szélső érték között, többnyire pedig nem lépik át a lo és a lé cubulusok szabta intervallumot. Ehhez hozzátesszük: az 15A8-as nagytályai jegyzék végén olvasható egy lista, amely a dézsmált mustnak a püspök és a káptalan közötti elosztását írja le. Az ott felsorolt hordók méretei — lo, lé és 3é egri köböl űrtartalommal - éppenséggel megengedhették, hogy az egyes jobbágyoknál feltüntetett mennyiségű részletekben
