Dézsmajegyzékek 1. Heves- és Külső-Szolnok vármegye 1548 - Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1981)
Egri völgy, gabona- és méhdézsma
-55. töltsék és számlálják a boroshordókat. (Kérdés ezek után, hogy a korabeli paraszti kádáripar milyen pontos méretezésben késaíthe-tfctt hordókat.) A másik jelenség, amely a parasztok hordóiban számlált tizedszedés mellett szól, az egymást követő évek adatainak összevetéséből adódik. Egyazon jobbágynak a jelek szerint az 1548 utáni esztendőkben sem módosult jelentősen a bortermés "szorzandó" rovatában szereplő — hordóméret jelző — köbölszáma. Igaz: maradéktalan egyenlőséget is ritkán tapasztalunk. Illusztrálásul találomra, a névsorok legelejéről választottuk ki Nagytá- lya bortermelői közül azokat, akiknek 1548-ban és 1549-ben egyaránt' voltak "szorzandó" tételeik: 15« 15^9 Georgius Ispán 27 köböl 24,5 köböl Ambrosius Domboro lo 12 II Clemens Pooch 17,5 " 16,5 II Nicholanus Thoth 13,5 " 14 II Andreas Kiskos 12 12 It Ambrosius Barsion 13 12,5 II Ambrosius Doman 11 lo II végül: e dezsmalasi módszerről egyáltalán nem tudjuk, mikor alakult ki. Az első, Nagytalyarol 1548-ból ránk maradt Heves megyei borjegyzéken már kész formában lép elénk. A szisztéma élt azután még az 1650-es években is (1556. és 1557. évi lajstromok), azt követően viszont — legalábbis egyelőre — nincs róla tudomásunk. Területileg mindvégig a püspöki uradalomra összpontosult. Kiváltképpen az un. Egri Völgy (Vallis Agriensis) vidékén terjedt el és mellette néhány Gyöngyös környéki püspöki helységben: Gyöngyöspüspökiben, Gyöngyössolymoson. 65) Csak a borjegyzékben, a különböző szőlőhegyek lajstromain olvasható névváltozatok, mert a gabonajegyzékeket Nagytályáról külön közöltük. 66) , , Tablazatainkban a tizedet + kilencedet = ötödöt fizető szőlőhegyeknél is a tizedet (az ötödrész felét) közöljük, hogy egységesen lehessen kezelni az adatsorokat. Egy-egy adózó jobbágy teljes bortizede így. a 3«. é-. és 5. táblázati rovat összeadásával kapható meg. Ha egyazon nevű tizedfizetőt ugyanannak a szőlőhegynek a lajstromában kétszer vagy háromszor is összeírtak, és utalások híján nem valószínűsíthettük, hogy különböző személyekről volt szó, akkor + jellel érzékeltettük tizedének több részletbeni szedését (pl. a 18. és 67. sorszámú adózóknál). — Az összeírok cubulusban és pintben számoltak, mi azonban, mint minden borjegyzéknél ezután is, budai iccében adjuk meg az adatokat. 67) 0 volt a bordezsma beszedője, ezért itt mentességet élvezett. De nem exemptálták a gabonadézsma szolgáltatása alól. 68) A gabonajegyzék B. Kisoliom nevű adózójával azonosítottuk. Lásd az 59, sz. jegyzetet! 69) A gabonajegyzekben 0 lehetett B. Nagsoliom. Lásd az 59. sz. jegyzetet! 70) Lásd az 55. sz. jegyzetet! 71) Lásd a 61. sz. jegyzetet! 72) ...................... A z összeírok Nagytályán semmiféle végső összegzést nem készítettek. — Ellenben a lajstrom után következő lapokon a hordókba töltött dézsmabor elsődleges elosztásának (divisio prima) feljegyzése következett a püspök-főpap (prelatus) és a káptalan (capitulum) között. Az ötödből a káptalant minden negyedik — 32 egri borköblös — hordó illette meg, azaz quartát kapott. A tizedes boroknál viszont fele-fele arányban osztoztak. Itt a mustot lo és l6 köblös hordókban szállították el. 73) Az extraneusok (forenses) az eredeti jegyzékben az ötödöt adók listájának a végén szerepelnek, megelőzve a Terra Nobilium és Planchus decimális szőlőhegyek lajstromait. — Az extraneusoknak itt, 1548-ban nem kerestük meg a kibocsátó falvait, minthogy ez évből más bordézsmajegyzék nem maradt ránk Heves vármegye területén.
