Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK letöltötte, azonban további szolgálatra visszatartották. Ekkor rendfokozata had- apródőrmester volt. Ugyanebben az évben megsebesült, zászlóssá léptették elő, s hadi kórházba került, ahonnan 1944-ben rokkantként szabadságolták. Minthogy a Gyöngyösi járás főszolgabírói hivatalából 1944. november 14-én mind Gröber Ferenc, mind Biró József eltávozott, s a főszolgabírói feladatokat ideiglenesen a helyben lévő Márton József, majd Farkas Tivadar gazdasági felügyelő látta el, az alispán Kovách Albertet 1945. január 5-én aljegyzőként a főszolgabírói állásra behelyettesítette, ahol a hivatalt január 8-án átvette. 1945 februárjában „az Egri Nemzeti Bizottság közbenjöttével a vármegye vezetősége" megbízta a Gyöngyösi járás megszervezésével. Főszolgabírói megbízatása alól saját kérésére a főispán 1945. március 31-én kelt határozatával felmentette, s a tisztség betöltésével Jankó-Brezovay Andrást bízta meg (lásd: Jankó-Brezovay András, dr., járási főjegyző). A hivatal átadása április 1-jén megtörtént. Kovách ekkor még Gyöngyösön maradt szolgabírói beosztásban, majd az alispán felterjesztésére a főispán 1945. július 5-én az egri főszolgabírói hivatalba osztotta be. Hosszas betegeskedés után nőtlenül halt meg Egerben 1945. szeptember 1-jén, 26 éves korában. Temetése 3-án volt a kővágói családi sírkertben. K. Gy. Kovách László, visontai1072 főjegyző A visontai Kovách család nemességet 1656-ban, előnevet 1810-ben kapott. A família tagjai gyakran viseltek hivatalt Pest-Pilis-Solt vármegyében. Az 1810-es évektől telepedtek meg Heves és Külső-Szolnok vármegyében, Vámosgyörkön és Felsőnánán voltak birtokaik. Kovách László 1827. október 26-án született Gyöngyösön. Tanulmányait Pesten végezte, és húsz éves korában joggyakomokként jelen volt az 1847-es pozsonyi országgyűlésen. 1848-ban Pest-Pilis-Solt vármegye egyik aljegyzőjévé választották. 1848 júniusától önkéntesként szolgált a 4. honvédzászlóaljban, kezdetben közhonvéd, majd őrmester volt. Részt vett a délvidéki harcokban. 1848. december 22-től hadnagyként szolgált a 8. Koburg huszárezrednek Erdélyben küzdő 7. századánál. 1849. május 16-án főhadnaggyá léptették elő. A szabadságharcot alszázadosként fejezte be. A szabadságharc után az apja által átadott 300 holdas vámosgyörki birtokon gazdálkodott, melyet mintagazdasággá fejlesztett. Közben wu Bona 1988. 336-337. p.; Borovszky 668. p.; OGY 1887-1892. 249-250. p.; HML IV-252 1. rsz. 24. p. 459
