Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Tisztviselői adattár (1681–)1687–2000
TISZTVISELŐI ADATTÁR (1681 )1687 -2000 vetik a szakhivatalokat betöltő megyei (tiszti főorvosok, seborvosok, bábák, (fő)állatorvosok, (fő)mémökök és végül különféle - de nem ideiglenes - biztosok, felügyelők (a selyemtenyésztés, az útügyek, a közmunkák, a tűzrendészet stb. terén). A járásokat lehetőség szerint az adott korszakban érvényes betűrend szerint csoportosítottuk; így az 1700. évvel kezdődő újjászerveződésüktől 1849-ig a Gyöngyösi, a Mátrai, a Tamai, a Tiszai járás tisztségviselői követik egymást, 1919 és 1950 között pedig az Egri, a Füzesabonyi, a Gyöngyösi, a Hatvani, a Hevesi, a Pétervásárai és a Tiszafüredi járások sorrendiségét követtük. Bonyolultabb közlésmódra kényszerültünk a dualizmus korában, amikor három alkalommal is átszervezték a járásokat (1872, 1877, 1883); ebben a korszakban a járási területek Jogutódlását” vettük elsősorban figyelembe. A járási tisztviselőknél külön kiemeltük a főszolgabírákat, őket az (al)szolgabírák és az esküdtek (1872-ig) követik, majd a többi járási szintű alkalmazott működését a megyeközponthoz hasonló rendszerben adtuk közre. Az esküdtekkel kapcsolatosan hangsúlyoznunk kell, hogy csak a szolgabírói feladatokban közreműködő rendes esküdteket vettük számba, a vármegyei törvényszék 1849-ig tartó működése kapcsán elkülönült rendkívüli esküdt ülnököket, az ún. táblabírákat nem szerepeltetjük adattárunkban, mivel kinevezésük korszakunkban egyre inkább csak tiszteletbeli címet jelentett. Legvégül kerítettünk sort az állandó katonasággal, főként annak elszállásolásával és ellátásával összefüggő (1848-ig jelentőséggel bíró) teendőket megszervező, valamint a közrend fenntartását biztosító megyei tisztviselők felsorakoztatására. Közöttük szerepelnek a megyei föhadbiztosok, a nekik alárendelt - bizonyos területi illetékességgel működő - hadbiztosok, valamint a különféle latin és magyar neveken előforduló csendbiztosok (1802-től, de járási beosztásban csak 1813 után). Történelmünkben voltak olyan periódusok, amelyek egy átfogó (vármegyei archontológia szempontjából nem illeszthetők be kontinuusan a megyeszervezet közel egy évezredes történeti folyamatába. Hosszabb távon nézve ilyenek voltak az 1849-1860-as neoabszolutizmus évtizede, a szovjet mintájú Tanács- köztársaság négy hónapja, továbbá bizonyos mértékig az 1950 és 1990 közötti ún. szocialista korszak is. Ez az oka annak, hogy ezeket az időszakokat mindenképpen elkülönített egységként kellett beépíteni az adattárba. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer rejtetten több elemet megőrzött a polgári korszakból (pl. a vármegyei főjegyző funkciója lényegében a vb-titkárra öröklődött, majd 1990-től ismét főjegyző látta el az elődeiéhez sokban hasonlító feladatokat). A végrehajtó bizottság alá rendelt szakigazgatási szervek, továbbá a járási tanácsok — utóbb járási hivatalok — viszont újdonságot jelentettek a korábbi, egységes szervezetet képező alispáni hivatalhoz mérten, és ezt érzékeltetjük is a vb-szakosztályok listájában, vezetőik névsorában. A járásokban azonban már csak a felső szintű irányítókat szerepel69
